Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1970-10-17 / pártértekezlet/1
I A PB a pártszervezetek felméréseit, javaslatát figyelembe véve megvizsgálta és állást foglalt az agitációs es propagan amunka módszereit és szervezetét illetően. Ennek következtében a pártszervezetekben mega apozotta á \ ált az agit-prop. felelősök és bizottságok munkája. Csökkent a terület reszortjellege, bár nem szűnt meg teljesen. A választott testületek a pártmunka fontos részeként foglalkoznak e tevékenységgé . z ágit. ProP- munka személyi feltételi azonban nem kellően biztosítottak minden pártszervezetben. A munkát irányító elvtársak közül számosán nem feleltek meg annak a követelménynek, amit napjainkban c fontos tudatformáló tevékenység irányítása megkíván. Az elmúlt időszakban a munka hatékonyságának javítása érdekében a kerületi pártszervek és szerkezetek fontos elméletigényes kérdéseket tárgyaltak. Ezek közül a legjelentősebbek voltak; az ideológiai irányelvek, a tudománypolitikai irányelvek, a gazdaságirányítási rendszer bevezetésének elemzése, elvi politikai feladatai. Több alkalommal visszatértünk a fellazítási politika elleni harc kérdéseire, egyházpolitikánk és az ateista propaganda helyes értelmezésére. Mindezzel hozzájárultunk a kerület ideológiai, politikai életének fellendítéséhez. Kezdeti etedményeket értünk el a kerületi Pártbizottság mellett működő Előadói Iroda munkájában. Ás eszmei-politikai munka rendkívül széles, sokoldalú tevékenység, amelynek hatása legtöbbször csak utólag jelentkezik, de eredményei lemérhetők az emberek cselekedeteiben, életszemléletében, nézeteiben stb. Tudatformáló tevékenységünkben éppen ezért arra törekedtünk, hogy a társadalom előtt álló fontosabb feladatokat, a párt politikáját, ideológiai életünk felszínen levő kérdéseit a közvélemény megértse és egységesen értelmezze. Gazdasági helyzetünkről, a gazdaságfejlesztés irányáról és az új gazdasági mechanizmus bevezetéséről folytatott elméleti viták, pártnapok stb. széles rétegek körében fokozták a közgazdasági kérdések iránti érdeklődést. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének szükségességét ma elismerik. Gazdasági helyzetünk átfogó problémáin kívül közvéleményünket leginkább az életkörülményekkel összefüggő kérdések foglalkoztatták, így; az árak alakulása, a nyereségelosztás, az anyagi ösztönzés, az életszínvonal kérdései. Életszínvonalunk emelkedésének ütemét a közvélemény nem tartotta kielégítőnek. Itt az volt a hiba, hogy nem a velünk egy fejlődési színvonalon álló, hanem a fejlettebb tőkésországokat vették alapul. Az életszínvonal növekedése megítélésében a szemlélet túlzottan fogyasztás centrikus volt, és kevés szó esett az életszínvonal emelésének alapját képező termelésről, továbbá nem komplex módon értelmezik, megítélése leszűkül a közvetlen bérjellegű juttatásokra. E kérdésben helyenként még a pártszervezetek is a közhangulat alá kerültek. A munkásosztály és a párt vezető szerepének kérdésében a gazdaságirányítás reformjának sikeres bevezetése bizonyító erejű volt. Megerősödött az az álláspont, hogy a szocialista termelési viszonyok fejlődése még jobban erősíti a munkásosztály és a párt vezető szerepét. Ugyanakkor több helyen vontak le olyan következtetést, hogy az egyes munkásrétegek alacsony bérszínvonala, a munkásgyerekek arányának csökkenése a felsőfokú oktatási intézményekben, a munkások alacsony száma a választott testületek^ ben arra mutatnak, hogy a munkásosztály vezető szerepe még nem teljes. A munkás-paraszt szövetség kérdését alapjában helyesen értelmezik és elfogadják. A parasztság életi'|l színvonalának gyorsabb ütemű növekedése olyan nézetekhez is vezetett, hogy „a parasztság egésze jobban él, mint a munkásosztály”. E kérdés reálisabb megítélésében az utóbbi években előbbre léptünk, csökkent a parasztellenesség. Eredményeket értünk el a szocialista erkölcs megítélésében és gyakorlatában is. Mindjobban előtérbe került a cselekedetek szocialista tartalmú elbírálása. Egyre gyakoribbá válik a közerkölcs, a munkafegyelem, a gazdálkodás és az egyéb területeken tapasztalható fogyatékosságok bírálata. A szocialista hazafiság és internacionalizmus értelmezésében, az internacionalista összefogás szükségességét értették meg legjobban. Különösen a Vietnamnak és Csehszlovákiának nyújtott segítség bizonyította ezt. A szocialista hazafiság erősítésében az emberek nem mindig látják a mindennapi munka sze- I rcpét és jelentőségét. Vitatott még, hogy hol a határ a nemzeti büszkeség, a nacionalizmus és a szocialista hazafiság között. A szocialista demokrácia elvi és gyakorlati megértetése nagy erőfeszítést igényelt. Sikerült meger-I : 4 tetnj) hogy az állami és társadalmi élet demokratizmusának, továbbfejlesztése, a szocialista társadalom fej*3 fii-;". | ÜHB I ------------ ---- ■ - --------- - - - ... ....... - - - — „flMfr.mnl. . , i in, i -- -- - -— -......... MNMMMCMMMMMK
