Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Egyéb értekezletek üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.8.a/6)
1959-01-16
í *"»»«• 'MMHnBMHSnHWtnMHNnH- 2 -^ * koztak azon, hogy itt szombat déltől hétfő délig nőm tört^énik más a r S gyárban, mint hogy az égető rakja a tüzet. Megállapodtak a dolgozókkal, hegy uPrilis^ 1-étől a kemencéknél a másfél napos pihenést felszámolják , es szombat déltől vasárnapon át is behordanak, raknak, kihordanak. Ez jelent 20-25 %-os többlet égetést. Vannak nehézségeik is, pl. nemrégen SZTK vonalán. Vannak a dolgozóiknak követeléseik, melyek nem minden esetben jogosak és ilyen követeléseknek nem is adnak helyt. A múlt héten ilyen kérdés körül vita kerekedett a szállító munkások között és a vita hevében 6 ember elment az orvoshoz. Az orvos egy munkahelyről egy napon mind a hat embert felvette betegállományba. Mikor megkérdezték tőle, hogyan lehet, hogy egy helyen egy nap alatt egyszerre 6 ember beteggé tudott válni, azt válaszolta, hogy >7*4 fok lázzal fel kellett őket venni betegállományba. A vita hevében űgj latszik, az izgalomtól felment a hőmórsé kletük. Most történtek az uj termelői ár.tnegá 1 lapitasdk, Elértek oda, hogy meg tudták értetni a dolgozókkal, hogy mi egy cserépréma jelentősége az üzemben. Eddig úgy velelcedtek a dolgozók: ha .tönkremegy ggy cserépráma, az mindössze 3,60 forintot jelent. Most már megértik, hogy egy rámát hatvan—hetvenszer is igénybe lehet venni és ez ennyiszer 3,60-at jelent. Most még messze vannak attól a gondolattól, hogy év vége előtt befeje^ zik a tervet, de úgy véli, hogy ez a kérdés is napirendre kerülhet/az uj módszerek további erősítésével talán ez is megvalósítható lesz. IjQppSG.5,. J«et. :t Szintén a párt-és tömegkapcsolatok kérdésével kiván foglalkozni. Úgy érzi, hogy az elmúlt két év után ahhoz, hogy a part tovább tudjon lépni, egy igen sarkalatos kérdéssel, a szakszervezet kérdésével kell foglalkozni. Valószínű, nemcsak a Goldbergerben .tapasztalható az a téves nézet a szakszervezettel kapcsolatban, hogy azt várják a párttagok, az e lytársak, hogy majd a központja meg fogja javítani a sza kszervezet munkáját, át fogják azt alakítani egy politikai testületté. Ugyancsak kapcsolódik ehhez a nézethez az az elgondolás, hogy a párttag szakszervezeti bizalmiak, funkcionáriusok megjavítják a szakszervezeti munkát. Ha mi azt akarjuk, hogy olyan emberek kerüljenek a pártba, akik valóban dolgoznak, a munkásosztályhoz tartoznak és nem holmi más, kü lőnie- I ges célokat tűznek ki maguk elé pártba lépésükkor, akkor ezt a munkát egészen más alapokra kell helyezni. Véleménye szerint elsősorban a mühelybizottsagoknak kell az egyes üzemrészekben olyan tekintélyt szerezni, amely lehetővé teszi az üzemi demokratizmus kifejlődését. Mert beszélgetünk demokratizmusról sokat, de a dolgozó elsősorban nem a kongói kéri? hallani» hanem olyan dolgokról, amelyek őt közvetlenül érdekli*, akar öltöző, akár egyéb más kérdés az. A Goldbergerben elég sok f csoportos beszélgetés zajlott le. Ezek a beszélgetések is megmutatták keresztmetszetükben, hogy a kérdések nagy része elsősorban a személyekkel kapcsolatos szakszervezeti, üzemi kérdésekhez kapcsolódik. Ezt bizonyos fokig nem veszik tudomásul és mindenáron erőszakkal a politikai kérdésekkel akarnak velük foglalkozni. A vége az, hogy tulaj dóriképpen kábtn?taS°k tekintélye£? része politizálni nem tud a szakszervezeti munhogy az egyes műhelyekben nemcsak megcsinálni kell a “uhelybizottsugöt, hanem az egész párttagságnak az a feladata, hogy tekmteiyt szerezzen a muhe lybizottságokba k, vonja felelősségre, számoltassa be okét, kenyszentse arra a bizottságokat, hogy foglalkozzanak a dolgozok problémaival. Ha a dolgozók ügyeivel helyesen foglalkoznak a mühe lybizottsagok, akkor lehet majd beszélni a termelés kérdéséről. Oz O
