Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1965-02-11
r“ fiWPIMii" te ■ —-—-■ ■■■-»-*■- 13 -i Amikor Pártbizottságunkon erről szó volt, akkor valahogy úgy fogalmaztuk ezt meg, hogy a gazdasági vezetés intézkedéseivel szem’ ben menedéket élv«nek a párt- vagy a szakszervezetnél az emberek, vagypedig fordítva legyen is ez, akkor is helytelen. A vállalati PB-nak váll-i PB-i szinten kell dolgoznia, amit azt is jelenti, hogy határozatokat is hozhat gazdasági kérdésekben. Tehát, olyan együttműködésről van szó, amely nem mentes a vitától és a jövőben sem lesz az. Be arról van szó, hogy bizonyos indulatokat csökkenteni kell, mert ezek elmérgesitik a helyzetet és kialakul egy bizonyos udvariaskodási szellem, ami helytelen. Ehhez kell nekünk is több segítséget adnunk, de a helyi vezetésnek 1 is. A PB segitő tevékenysége alatt azt is értem/és ebben osztom a véleményem a Dobos elvtárssal/, hogy igyekezzen a PB olyan légkört kialakítani a közvetlenül aiája tartozó PB-on belül, hogy büntetlenül és alaptalanul, ne szidhassák a vezetőt; igyekezzen olyan légkört kialakítani, hogy komolyabban értelmezzék a vállalati döntéseket - természetesen ehhez helyes döntéseket kell hoznia a vállalatnak, amely ennek nélkülözhetetlen feltétele. A Kollégiumi ülésen is tettem olyan észrevételt, hogy le fogok ülni a Vég- Kakukné- és Benoze elvtársakkal, hogy a kölcsönös megértést biztosítani tudjuk, amely olyan egységet fog biztosítani, amelybe n nem fog előfordulni, hogy a vezetőt intrikálhassák, stb. Az igazgatókkal való kontaktust illetően, a Kollégiumi döntésben benne van az igazgatói tanácsra vonatkozó észrevétel. Ami jelenleg van, az egy egészen laza összetételű testület; egy csomó külső ember résztvesz ott. A Miniszter Elvtársnőnek helyes volt az észrevétele, hogy változtassuk ezt meg és legyen egy ilyen szükebb testület, s amennyiben szükségessé válik valamelyik külső szerv értesítése, akkor annak levelet irnak. I Az igazgatói tanácsnak döntéseket kell hoznia, mert ha ez nem történik meg, akkor hiába tanácskoznak. Ehhez, olyan előterjesztéseket kell tenni, amelyek határozathozatalra alkalmasak - az anyagok végén határozzák meg a feladatokat. Az igazgatók személyével kapcsolatosan, amit Stadinger elvtárs felvetett, azzal magam is egyetértek. Egyetértek azzal is, amit [ Kotányi elvtárs mondott. Kicsit jobban be kell vonni ezeket az embereket az intézkedésekbe. Az igazgató megszokott egy hatáskört és mégha értelmileg meg is tudja érteni a dolgokat, de érzel^ mileg nem mind tudja elfogadni. Ezért mondom, hogy a vezérigazgató kapcsolja magához érzelmileg jobban az embereket. Csak azért említem •ezeket, mert a szubjektív kapcsolatokat nem lehet semmissé tenni; tehát átveszünk feladatokat, de ezzel párhuzamosan magunkhoz kell őket kapcsolnunk. * Az ellenállásukról; megintcsak azt mondom, hogy az emberek érzelmi lények, mert ha egy másfél évvel ezelőtt azt mondta egyszer, hogy nem jó valami, akkor most nem fogják kimondani ugyanarra, hogy az jó. Tehát ezeket a kérdéseket is meg kell magyarázni, meg kell értetni az emberekkel, meg kell agitálni őket. De a gazdasági testület egy más szerv, mint a politikai és, ha sehogy sem sikerül őket megagitálni, megértetni velük a kérdéseket, akkor félre kell állítani őket. A főosztályvezetők; vannak olyanok, akikről beigazolódott, hogy , nem alkalmas arra a munkakörre, - itt is érvényesül a szubjektivizmus. De, még ha az a főosztályvezető 58 éves is, akkor is meg kell mondeni, meg lehet beszélni vele, hogy mi nem egészen jól mértük fel annak az osztálynak a feladatait és erre ő nem a legalkalmasabb s van egy fiatalabb ember, akinek erre megfelelőbbek az adottságai. Az emberek van úgy, hogy a szakmai hozzáértés hiányából tartózkodnak az utasítások elfogadásától, vagypedig a politikailag nem a legrendesebb múltú emberektől sem szívesen fogadnak el utasítást. - Db akkor le kell ülni és tisztázni a kérdéseket. : . . t • 7
