Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1962-03-08
r — |- 7 -Az öncsonkításra vonatkozóan tájékoztattuk Korcsog elvtársat, hogv hogyan néz ki ez a kérdés, de csak két eset volt,' mintahogy Pless elvtársnő is mondotta. Az elkövetők túlnyomó többsége munkás, 169 elkövetőből 150 munkásosztálybeli és mindössze 1 osztályidegen származású. Persze ehhez hozzá kell tennünk, hogy még 1961-ben sem volt megfelelő az osztályhelyzet lenyomozása, mivel elfogadták azt, amit az illető bemondott, s nem néztek utána, hogy az a valóságnak megfelel-e. A gyorsaság kérdésében Stadinger elvtársnak igaza.van és még helyi példát is lehetne hozni, ha vizsgálat tárgyává tennénk ezt a kérdést. A Lippai-Losonczi ügy is meg csak most van másod fokon, amikoi 1957-ben lett ellenük megindítva az eljárás, s már most észrevehető, hogy egészen más megvilágításba kerülnek dolgok, mintahogy eredetileg volt. Pl: Ugy tüntetik fel az ügyben, hogy a kerületet az ellenforradalom alatt nagyobb épület-kár érte, ez pedig nem felel meg a valóságnak, s ugyancsak: azt állítják, hogy a Losocnzi a Karhatalomban résztvett, azonban ott én is ott voltam és nem láttam őt. A fel nem derített ügyeket, illetve létüket bizonyítja, hogy eléggyakori a rendőri "veletlen” elfogás. Ez betudható egyrészt annak is, hogy a rendőri állományba sikerül bevinni, ill. tudatosítani, hogy gyanús körülmények esetén igazoltatnak és kutatnak. Másrészt ra" ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy elég nagy számmal lehetnek olyan ügyek, amelyek nem kerülnek a nyomozó-szervek tudomására. Ezt a jelentést megtárgyalhatná a Bíróság és a BM.ker-i csúcs pártszervezete is, a másik, hogy meg kellene nézni hogyan legyenek hasznosítva az üzemek felé a jelentésben tapasztaltak, esetleg az információs jelentésben foglalkoznánk vele. Gönczi e: Stadinger e. itt 1-2 kérdést felvetett, többek között a kése’ deÍmességet. Fővárosi viszonylatban a egy-h ügyek egy hónapon belüli befejezése 70 %-os. Ez igen örvendetes eredmény, annál is inkább, mivel két éven keresztül hajtottuk ezt a kérdést. Fővárosi viszonylatban az Ügyészségek hátralék-mentesen dolgozna.!?, mert ha 1-2 ügy van, ami elhúzódik, abból nem lehet és nem szabad általánosítani. A Bíróság ügyintézési hátraléka feltétlenül magas és ez csak részben vezethető vissza a hiányos megelőző vizsgálatra, mert a pótnyomozásra visszaadott akták száma kevés, ré A kihallgatási várakozások kérdésében sajnos nagyon keveset lehet segíteni, mert a Bíróság képtelen teljes pontossággal megjelölni az idézési időt, mivel az egyik kihallgatás hosszáéra húzódik, mintahogy ütemezték, a másik rövidebbre. Ezt ugy próbálják megoldani, hogy a tanukat egy bizonyos napra, bizonyos időközökben idézik, azonban sajnos igy is történnek elhúzódások. A beruházások és felújítások területén is rengeteg pénzt dobálunk ki. Ezt az általános felügyeleti jogkörünkben Vizsgalat„tárgyává tesszük, de jó lenne, ha egyes ügyeket az üzemek az Ügyészség tudomására hoznának. A fizetések üzembe való kivitelének vonatkozásában, ahogy Stadinger elvtárs felvetette, igaz. De, hozzátartozik ehhez, hogy nem igen^ emlékszem ilyen bűncselekmény egyáltalán előfordult volna. Általában a közbiztonság jó, tehát ha a megfelelő előírásokat betartják, akkor nem kell tartani ilyesmitől. 1958-ban elég sok nehézséggel küzdöttek a nyomozó-szervek, tehát az ezzel való összehasonlítás nem ad teljes képet. Véleményünk szei-int kb. 4o üggyel emelkedett a múlt évhez viszonyítva. A jelentes nem ad képet személyi- és tárgyi vonatkozásban a fertőzött területekre vonatkozósan. Helyes lett volna rámutatni ezekre, mert akkor inkább tudott volna megfelelő intézkedéseket tenni és segítséget adni a kerület. Hozzátartozik ehhez még az is,, hogy a nagyobb ügyekben a központi szervek nyomoznak és ezek nem tartoznak a kerülethez, illetve e számokban esel? nincsenek benne. ________________________________________________• 7 • r é ______________________________J ^ ” (hmJ ) 1
