Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1970-01-29
> A vállalati fizetési fegyelem a tapasztalatok szerint nem kielégítő. Az állammal szembeni fizetési kötelezettségeknek többször késve tesznek eleget, és a szállítóikat részesítik általában előnyben a pénzintézetekkel szemben. Ez jórészt az anyag és készletgazdálkodás során emlitett problémák miatt jelentkező időleges pénzügyi forráshiányra vezethető vissza. Kedvezően ítélhető meg azonban, hogy a pénzforgalmi rendszerben történt fizetési .módok közötti választási lehetőség /inkassó, átutalás, stb./ a vállalatoknál pénzügyi nehézségeket ál a Iában nem okozott és a vállalati követelések viszonylag hamar realizálódtak. 2. A létszám és bérgazdálkodás területén a gazdasági reform ezideig számottevő változást nem hozott. Egyes esetekben az is megállapítható, hogy az 1969. év végéig érvényben volt átlagbérellenőrzési rendszer jórészt létszámpazarlással járt. E témában bár helyenként biztató jelek is fellelhetők, lényeges változás csak a gazdasági szabályzók felülvizsgálata /például létszámadó bevezetése/ után remélhető. Ezzel összefüggésben az is megállapítható, hogy a létszám és bérgazdálkodásnál tapasztalt torzulások mind a termelékenységre, mind a vállalati jövedelmezőségre jelentős - gyakran negatív - hatást gyakorolnak. 3. A gazdasági reform «?. fejlesztési alapok képzése és felhasználása tekintetében is változást irányzott elő. Etekintetben a vállalatok általában gyorsan reagáltak, bár az is kétségtelen, hogy a fejlesztési alapokból forgóalap kiegészítést, illetve -e célra felhasználást még csak von/tatottan végeznek. Állami költségvetésből történő, az u.n. "ingyen” pénz megszűnése, egyes vállalatokat fejlesztési alapjuk tartalékolására ösztönzi. Ez főként a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatoknál figyelhető meg, amihez az is hozzájárul, hogy a banktól - a viszonylag alacsony keretösszeg és a nagy verseny miatt - általában nehezen kapnak számukra kedvező kondíciójú beruházási hiteleket. 4. A kereskedelemben és a vendéglátóiparban a korábbi differenciált állami támogatás egységesítése és csökkentése' után még nehezen találták meg a helyes ár -és üzletpolitikát. Nehezíti a Vendéglátóipar hely-1 zetét, hogy a kiad-tt rendelkezések szerint nőtt az ingatlanok bérleti dija, továbbá az, hogy az eszköziekötési és bérleti dijakat minden üzemegységre, egységes időtartamra állapították meg, ami az u.n. /A *- -f U/ir 4 I ■ <
