Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1970-05-21
* tartalmazó hozzászólásokat mondanak el, vagy tesznek fel kérdéseket, , ám majd minden esetben vissza-visszatérnek azokhoz a problémákhoz, amelyek őket közvetlenül érintik. Emögött jogos türelmetlenség is van, hiszen hivatalos felső helyeken is elismerik anyagi és munkahelyi körülményeik és erkölcsi megbecsülésük javításának szükségességét. De a, néha türelmetlen hang, kritikai észrevétel mögött a vitatott kérdések mélyebb összefüggéseinek meg nem értése, illetve a betanult ideológiai nézetek megértésének elégtelensége, vagy a gyakran tapasztalható bezárkózottság, a közömbösség, az egyéni é.rdek mindenekelötti szem előtt tartása húzódik meg. Másoknál éles szemmel észreveszik a kispolgárosodást, mint veszélyt és gzt mondják, hogy az "aki bírja, marja" elv érvényesül nálunk, ám arról már keveset szólnak, hogy a pénz'hajhászás milyen nagymérvű a pedagógusok bizonyos rétegeiben is. Találkozunk náluk olyan nézetekkel, hogy "a politikai nevelésben liberalizmus érvényesül, a káderpolitikánkban gyakran nem vagyunk tekintettel a politikai megbízhatóságra stb., a fizikai dolgozókkal kapcsolatos rendeleteket merevnek tartják stb." Mindezek mellett a legfőbb probléma a követelményeikhez képest felszínes eszmeipolitikai ismeretük, amit - bár eddig az ideológiai képzést állami » v' . szinten tették kötelezővé -, még ma sem tekinthetjük elfogadhatónak. Tekintettel arra, hogy túlnyomó többségük nő, ezért a későbbiekben tárgyalt "a nők helyzetéről" c. rész rájuk is nagyjából érvényes. o./ S^észségü.gyie.k Néhány kivételtől eltekintve az általános helyzetet inkább az érdektelenség jellemzi. Bár egyes intézetekben mint pl. SzTK és az Ideg- és Elmegyógyintézetben az átlagnál jobb a politikai hangulat, az egészségügyi intézeteinkre mégis a politikai munkába! , szembeni közömbösség a fő jellemző. Ma már számos orvos, sőt vezető orvos tagja a pártnak, a középkáderek és az orvosok közötti arányok javulnak, ám mégsem mondhatjuk el, hogy az egészségügyiek többsége egyértelműen és félreérthetetlenül végzi a tőle elvárható eszmeipolitikai tevékenységet. A politikai jellegű megmozdulásokon - sokszor pedánsan is é fegyelmezetten jelennek meg, de hozzászólni rendszeresen az egészségügyi politikánkhoz - amit erősen bírálnak -, vagy a közvetlen anyagi helyzetükhöz szólnak csak. Ritkán fordul elő, hogy politikai jellegű kérdést feszegetnének, akkor is csak olyant, I •' Y lm r~ ~ * -mKsí __ ________- 9 T
