Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1964-02-06
\ I-6-| : ‘ l ■ .. ' ' -, í " .fi ■'.'■■ • ■ ' ■ ' ► } napirendre tűzi ezeket a feladatokat, ugyanakkor jogos a ki' vánság is, hogy az anyagot lehetne számonkérésre alkalmasabbá tenni* A Központi Bizottság konkrétan felelőssé tette a kerü’ leti és az üzemi Pártbizottságokat, hogy a népgazdaság fizetési mérlegét tartalmazó célkitűzéseket segitsék elő az adott területen* Mik azok a konkrét feladatok, amivel ezt a célt elő tudják segiteni ? Egyik ilyen terület a fizetési mérlegünk a másik a munkaerő helyzetünk. A fizetési mérleggel kapcsolatban elóg komoly problémák vannak. Nem kell kétségbe esni, de elbizakodásra sincs ok. Különösen a tőkés mérleggel vannak problémák- Tőkés országokból több anyagot ós alkatrészt hoztunk be, mint amennyit oda tudtunk exportálni. A múlt évben jelentkezett a gabona probléma, amit szintén tőkés országból kellett beszerezni. Ezek okozzák a komoly feszültséget. Egyik nagy probléma, ami nemcsak ennek az évnek a problémája, hanem évek óta jelentkezik, a termelés és a piac közötti kapcsolat hiánya. Elszakadt a termelésünk a piac igényeitől. Van egy népgazdasági szintű termelés, ami megfelelő arányokat kiván biztosítani. A vállalatoknak egy kicsit elébe kell menni a piac igényeinek. Horgos elvtárs decemberben tarfi tott egy országos értekezletet, amikor kiadta, hogy felelősek az igazgatók azért, hogy a vállalatok hogyan vannak exporttal ellátva^ lefedezve. A nagyvállalatok az érintett külkereskedelmi valiaiattal próbálják a jobb kapcsolatot megteremteni. Ennek sok lehetősége van. A kormány és a párt felső vezetése előtt is egyre inkább előtérbe kerül az, hogy növelni kell a külkereskedelemmel való szerepünket. Az ipar átszervezése után erre meg is vannak a lehetőségek. Személyes véleményem az, hogy a nagyvállalatoknak meg kellene adni az exportjogot. Nagyon sokat lehet tenni. Nagyon jó példát mutatnak itt a szövetkezetek. Náluk sokkal jobban érvényesül a piackapcsolat. Ez a jelentésből is kitűnik. A szövetkezetek rugalmassága kifejezésre*jut ebben is. A szövetkezetektől ebben a vonatkozásban lehetne tanulni. Simon elvtárs úgy vetette fel, hogy a felsőbb szervek biztosítsák, hogy a vállalatok megtudják, hogy melyik vállalatnak milyen lehetősége van exportra. Erre a felsőbb szervek nem is képesek. Ez azért is fontos, mert ez tulajdonképpen exportátadás, de az nem biztos, hogy az exportszállítás is lesz. Mi szeretnénk elkerülni az ilyen o eseteket, de a legtöbb, esetben nem lehet. Érezze az iparvállalat kötelességének, hogy mi lesz a termekének a sorsa. Szerintem egy jó gyárvezetőnek ismerni kell a külföldi ós hazai piacigényeket is. Az anyagot finomítani, konkretizálni kellene. Minden vállalatnál pontosan fel kellene mérni, hogy áll, nak a rendelésállománnyal. Ennek a számbavétele után azt folyamatosan figyelemmel kellene kisémi, segiteni az intézkedések kialakítását. Az éves exportfeladatokkal kapcsolatban v negyedéves ütemezést kellene beállítani. Külön érdemes foglalkozni azzal, hogy a fejlett tőkés országokba irányuló exportnál milyen lehetőségek vannak és ezekre külön célkitűzést kellene tenni. Arra kell az irányt venni, hogy tőkés piacra exportáljunk. Ennek alapján a gyártmányfejlesztést munkákat is be kell folyásolni, hogy nyugati tőkés országokba el tudjuk termékeinket adni. Helyes, hogy a közvetett exportra is kitértek az elvtársak* Itt is nagy a pártszervezetek felelőssége. Úgy kell a feladatot lebontani, hogy mindenki kollektive érezze a felelősséget. Az importcsökkentéssel kapcsolatban jó lenne ha számbavenné ez a munkabizottság, hogy mit tudnak vállalni. Legyen ennek egy konkrét célja. A fűtőolaj ellátottságunk elóg nehéz helyzetben van. Egyik nagy felhasználó a GVM. Az lenne a kérésünk, hogy a szállító tartálykocsik kiürítését ^ __OT—.-«_OT