Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.7.a/3)

1988-04-20

találkozzanak a különböző rétegeket képviselő kommunistákkal. A nekik akkor megszabott kettős feladatból az egyik úgy szólt, hogy számolja­nak el már ebben a menetben a kerületi Pártbizottság kibővitett ülé­séről. A dokumentumról, a vitáról és arról az álláspontról, amire a testület, a meghívottak közös vitában, az Országos Pártértekezlet állásfoglalás-tervezetével kapcsolatban jutott. Én úgy gondolom, hogy a megválasztandó küldött elvtársak gazdag érvanyagot, olyan segitséget kaptak, ami számukra egyfelől megkönnyitheti a Pártbizottság állásfog­­v rt lalásának képviseletét. Ugyanakkor tisztességes lehetőség arra, hogy azt a fejta bizalmatlanságot is oldjuk, ami az Országos Pártértekezlet­re való felkészülés rendjével kaposolatban nem egy pártszervezetben és nem egy kommunistában fogalmazódott. Nem véletlen, hogy ennek mind az Írásos előterjesztésben, mind a szóbeli kiegészítésben hangot adtunk. Én tehát amikor megköszönöm az aktivitást, mindenekelőtt ezért teszem. A második gondolatom a vita során az volt és tulajdonképpen nem is kel­­• lett végighallgatni valamennyi felszólalót, előbb eszünkbe jutott és itt összesúgtunk, hogy ismét igazolódott és a mai vita megmutatta, hogy milyen nagy szellemi erő van a kerületi pártmozgalomban. Bár a kerületi Pártbizottságnak az elmúlt időszakban törekvése volt, hogy minél több kommunistát és párton kivüli szakembert bevonjunk a különböző döntések előkészítésébe, a különböző témák vizsgálatába, a mai vita ilyen érte­­lemben nekünk is ujabb tanulság és adalék, hogy kötelességünk jobban élni ezzel a nagy szellemi erővel, amit a kerületi pártmozgalom számunk­ra jelent. Ez megkülönböztetett felelősségünk, hiszen nem szoktunk és nem is szabad úgy gondolom összehasonlítani, összemérni kerületeket, mi azért felelünk, ahol dolgozunk, ez a II. kerület, de az itteni adottsá­gokkal, hogy hogyan bánunk az egészen szorosan a mi felelősségünk. Én 9 ra úgy gondolom, hogy ez a mai vita ehhez számunkra ujabb biztatást kell, hogy jelentsen és kell is, akarunk is élni ezzel a lehetőséggel. A ke­rületi dokumentumról, azzal kell kezdeni - mert végül is az az igazság, hogy nemcsak a kritikát kell becsülni, a jó szét, a dicséretet - is és azt hiszem a teljes őszinteséghez hozzátartozik, hogy nyilván mindannyi­unknak, akiknek ebben a munkában valamilyen része volt, jól esett az elismerés. Ezt tehát szeretném megköszönni a szerkesztő bizottság tagjai nevében és mindazon munkatársaim nevében, akik részt vettek az anyag szerkesztésében, összeállításában. Tulajdonképpen a dicséretekhez annyit szeretnék hozzátenni, - remélem ez nem tűnik nagyképűségnek - , hogy FL , , y 7 I - 84 -i _—.... *

Next

/
Oldalképek
Tartalom