Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.7.a/3)
1988-04-20
, r ............................. ’ /rt."7 I - 12 -’ JM0II] tékes miniszterelnökhelyettes, most már miniszter, és Pol. Biz. tag, most már kitalálhatják , hogy ki volt az illető, azt mondta, hogy ezt ne is továbbítsák a párt vezető testületéi elé. Tehát ezt az ellenvéleményt, hogy ilyen megalapozatlan tervet nem lehet bevinni az Országgyűlés elé. Nem bizonytalankodás/olt eddig a bajunk, hanem a túlzott magabiztosság. Na most szeretném azt is elmondani még, hogy én nagyon féltem a szocializmust, még hozzá attól féltem, hogy az eddigi rossz gyakorlat miatt nagyon, nagyon sokan fordulnak el tőle, és nagyon megkönnyítettük a dolgát azoknak akik valami mást próbálnak javasolni. Én véletlenül részt vettem azon a bizonyos Győri Konferencián, amiről azt hiszem a sajtó is tájékoztatás adott, hát ott a szakmáknak egy jó része, egyetlen egy jelszót visszhangzott, privatizálni, privatizálni, privatizálni. Én polgazd. oktató voltam, meg a Közgazdasági Társaság polgazd. szakosztályában dolgozom, én lehet, hogy nagyon balos, sztálinista vagyok, de én hadd hivjam fel a jelenlevő.figyelmét, és hát ha ezt továbbítják is ezt a véleményt, nagyon hasznos dolog a privatizálás, * nézzünk nyugati példákat rá. Amikor jól megy egy nyugati vállalat, akkor azt eladják. Ha egy vállalat rosszul megy az állam olcsón felvásárolja, rendet tud csinálni abban a vállalatban, és utána jó pénzen eladja, hát amennyiben itt privatizálás eddig folyt Magyarországon, én úgy veszem észre, hogy ellenkező előjellel ment, mert a lerothadt vendéglátóipari helyeket adták ki, tehát nem egy, hogy is mondjam , nem egy gazdasági racionalitást követtek a privatizálással, ezt idézőjelben mondom, tudom itt nem privatizálásról van szó. Aztán én nem becsülöm le a piac szerepét, nem lennék méltó a diplomámra, ha azt mondanám, hogy a piacnak nincs fontos szerepe, de itt sajnos olyan fokú intolerancia nyilvánul meg egyes közgazdászokban, és talán nem csak közgazdászokban, bizonyos másként gondolkodók ellen, a másként gondolkodókat most magamat is oda értem, tehát akik nem a piac mindenhatóságában biznak, hogy feltétlenül szerettem volna ennek hangot adni. A mi gazdaságunkban igen is kell , hogy legyen még olyan tartalék, az állami gazdaságirányításban kell , hogy legyen olyan tartalék, amely gazdaságirányi-* tás fel tudja lenditeni ezt a gazdaságot, igenis a nagyüzemek, igenis az állami tulajdon alapján. Sokat szoktunk arról beszélni, hogy itt elbürokratizálódott minden, nem jól működnek a dolgok. Az egyik előttem szóló Tajvan példáját emlitette. Maximálisan egyetértek azzal amit mondott. Én Dél-Koreát V’7 0 i x I j ___ _ t
