Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1985-02-16
1 , - 9o -| | ' Dr. Vigh József elvtárs: ; i Tisztelt Pártórtekezlet! Kedves Elvtársnők! Elvtársak! Az ORFI MSZMP Alapszervezete és az ORFI dolgozói nevében tisztelettel köszöntőm a Pártértekezlet résztvevőit. Talán nem veszik a pártfegyelem megszegésének, ha köszöntöm a Júliákat, akik névnapjukat azzal ünnepük, hogy fontos politikai munkát végeznek. Az egészségügy problémáiról Veér elvtárs részletesen szólt, s ezzel egyetértek. Figyelmesen átolvasva az állásfoglalás-tervezetet, örömmel állapitom meg, hogy a január 17.-én megtartott taggyűlésünkön elhangzottak egy része abban visszacseng, mégpedig hasonló fogalmazásban, mint ahogy a;, az alapszervezet taggyűlésén elhangzott. Ez azt jelenti, hogy a kerületi Pártbizottság épit és támaszkodik a párttagokra. Továbbviszi, épitő gondolatait és vitába száll bizonyos nézetekkel, véleményekkel. Az irányelvek vitája a hármas bontásban nagyon jól áttekinthető. A Pártbizottság beszámolójáról ez szintén megállapíthat6, igen részletesen kitér a kerületi pártmozgalom, pártmunka minden részletére. Egészében a dokumentumokban foglaltakkal egyetértek és elfogadásra javaslom. Néhány gondolatot szükebb munkaterületünkről: Az egészségügyi beruházások és építkezések elhúzódása^igen gazdaságtalan. A rekontsrukciók, felújítások közben végzett gyógyító feladatok igen nagy nehézséget és többletmunkát adnak az amugyis igen leterhelt egészségügyi dolgozóknak. Az évek óta alig emelkedő költségvetésből szinte csak szintentartásra lehet törekedni, s ezt is csak szervezéssel és a gazdasági tartalékok felhasználásával lehet megvalósítani. * Szólni kívánok az egészségügy munkaerő gondjairól. A szakdolgozók hiánya az utóbbi két évben a maximumot érte el. Időnként csaknem veszélyezteti a betegellátással kapcsolatos elvárásokat. Ha figyelembe vesszük, hogy a szakdolgozók lég-^ nagyobb részt nődolgozók és három műszak mellett kell a családdal kapcsolatos tennivalóikat ellátni, akkor a helyzet szinte érthető. Ma nem vonzó az egészségügyben a nővári pálya, nincs meg sem az anyagi, sem az erkölcsi megbecsülése. Romlik ennek a rétegnek az életszínvonala. Miközben^a tervezett áremelések 7-7»5 %-ot tesznek ki, a bérfejlesztésre ebben az évben 5 %-ot, múlt évben 3»5 %-ot tudunk fordítani. Ugyanakkor a krónikus gyógyszerhiány fokozott ingerültséget okoz a betegek körében. Nem segíti a hangulat javítását ®18É] ■*?/ • I íj__ -—: I
