Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.7.a/1)

1985-02-16

- njwft® j- I í- 5o -\ ®|® i; I lehetőséget. Úgy vélem, hogy ezeket a közéleti aktivistákat jobban meg kellene becsülni. Többen már évtizedek óta vég­zik a munkájukat, nem egyszer anyagi áldozatokat is hozva és nem kapnak névre szóló elismerést. Javasoltam, hogy ké­szítsenek emléklapokat és azokat a kerületi Tanács megbízá­sából a Hazafias Népfront körzeti bizottsága adhatná át. Szerintem pozitiv hatást eredményezne. A kerületi Pártbizottság 1984-ben egy felmérést kezdeménye­zett, hogy a pártértekezlet óta átjelentkezett elvtársak hogyan illeszkedtek be a körzeti pártszervezet életébe. Ezek­nek az elvtársaknak kb. 9o %-ával sikerült eszmecserét foly­tatni. Legtöbbjük jól érzi magát az uj környezetben, vannak akik betegségre és egyéb körülményekre hivatkozva nem vállal­nak tartós pártmegbizatást. Vapnak olyan elvtársak, akik ki­jelentik, hogy már éppen elég pártmunkát végeztek. Van olyan tapasztalatunk, hogy a pártszervezetek továbbra sem készítik fel a tagjaikat a nyugdijas életre. Hibának tartom, hogy a volt pártszervezettel úgyszólván nincsen semmiféle kapcsolatuk, pedig jó lenne, ha időnként megkérdeznék őket, hogy hogyan élnek, milyen gondjaik vannak? Még az sem általá­nos, hogy a szakszervezet egy évben egy alkalommal nyugdijas találkozóra hivja meg őket. Sokukban az a félelem él, hogy fe­leslegessé válnak a társadalom számára. Mi igyekszünk átse­gíteni a beilleszkedésüket az uj környezetbe, de ez nem min­dig jár teljes sikerrel. Elég szép számban vannak a körzetek­ben sértett emberek, akik még évek múltán is a vélt, vagy való­ságos sebeiket nyalogatják. Elég szép számban vannak kisnyug­díjasok, akiknek legnagyobb része sohasem panaszkodik, de an­nál gyakrabban kelnek "védelmükre'1 a jobban élő, nagyobb nyug­díjjal rendelkező elvtársak. Ha már itt tartok, elmondom, hogy a Politikai Bizottság hatá­rozatát a körzetekbe való átjelentkezésről nagyon felemás mó­don hajtják végre, pedig szükség lenne képzett elvtársakra. Nem érthető sokunk számára, hogy miért van ez a görcsös féle­lem az átjelentkezéstől. Minden idegszálammal tiltakozom az olyan megállapításoktól, hogy bennünket már leírtak, hogy a körzet a párttagok elfekvője, vagy az, hogy félek az 'öregek közé kerülni. Nem vagyunk öregek. Amig hasznára lehetünk a szocialista társadalomnak, addig fiatalos szívvel dolgozunk, pedig nekünk is vannak problémáink. Gondoljanak arra az elv­társak és a pártszervezeteik vezetői, hogy akik kiesnek az aktiv munkából, nem tudnak lépést tartani az intézmény fejlődé­sével. Nem a létszám növelése a célunk, nem is olyan elvtársak­ra van elsősorban szükségünk, akik meghúzódnak a jótékony ho­mályban, hanem cselekvésre kész, aktiv elvtársakra. Néhány hónappal ezelőtt meghívtunk vezetőségi ülésre néhány olyan elvtársat, akik nemrégiben jelentkeztek át. A cél az ilyenkor, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. Minden ment a maga menetében, amikor az egyik elvtárs azt szögezte nekem, hogy "ugyan mondja meg az elvtárs, hogy mit tehet egy körzeti pártszervezet a párt politikájának megvalósításában a lakóhe­lyen?" Ezt a kérdést meghökkentésnek szánta. Ilyen még eddig nem fordult elő, de a meglepődés csak pillanatokig tartott. Idéztem a Politikai Bizottság határozatából adódó feladatokat, hogy a tagság számára biztosítani kell a rendszeres pártéle­tet, megmagyarázni az ideológiai kérdéseket, biztosítani a po­litikai, ideológiai és szervezeti egységet, a vitatkozás jo­gát, a pártdemokráciát. Foglalkozni kell minden elvtárs, kü­lönösen az egyedül élők gondjaival, segítésével. C / ' - ’tt -

Next

/
Oldalképek
Tartalom