Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1985-02-16
- | f I f * 7:-;' -;4tó,j megoldani, vagyis amelyek megvalósítása a mi kollektívánktól függ. A követelményeknek csak többlet erőfeszítésekkel tudunk megfelelni úgy, ha veszteségforrásainkat sokoldalúan feltárjuk, ha a munkával, költséggel, anyaggal való gazdálkodást jobban ösztönözzük, számonkérjük, ha a minőségi munkát fizetjük meg, a hanyag fegyelmezetlen munkát pedig nem fogadjuk el. Ezek a mi tartalékaink. Pártértekezletünkön élénk v ita alakult ki, összesen 3o-an kértek és kaptak szót. Belső tennivalóink, gyengeségeink mellett nagy hangsúlyt kapott a vitákban a nagyüzemi munka társadalmi presztízse. Sok jel mutat arra, hogy a társadalmi környezetünkben lejátszódó folyamatok kedvezőtlenül hatnak a nagyüzemi munkára, í munkásságra, annak súlyára, szerepére, , amely nem kapott kellő hangsúlyt az irányelvekben. Javasoljuk, hogy az értékteremtő munka nagyobb megbecsülése, a munka társadalmi hasznossága alapján, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás arányában való részesülés a javakból kapjon kellő helyet és hangsúlyt a kongresszuson. A nagyüzemi munka presztízsének csökkenése elsősorban az utánpótlás hiányában mutatkozik. A szakmunkásutánpótlás, a műszaki középkáderek, technikusok hiánya, vagy a különböző gazdasági szervezetekkel nem azonos versenyhelyzet miatti létszámcsökkenés oka alapvetően nem vállalati kategória. Ezeknek a tényezőknek nagy szerepe volt abban, hogy az elmult 5 év alatt a dolgozók létszáma l/4-ével csökkent. Romlott eszközeink kihasználása, ezért kényszerhelyzetben különböző uj szervezetektől vendégmunkások dolgoznak, akik magas költséget jelentenek és létszámuknál jóval nagyobb feszültséget okoznak környezetükben. Vállalatunk sokat tesz a szakmunkásutánpótlás biztosítása érdekében. Pénzeszközökkel, ösztöndíjjal, patronálási rendszerrel, korszerű tanműhely létesítésével évi loo-15o szakmunkás képzését biztosítjuk. Manapság évente 2o-an lépnek közülük munkaviszonyba a gyárral és nem volt ritka az elmult időszakban, hogy ugyanannyi vagy több fiatal szakmunkás lépett ki. Néhány tradicionális munkában az utánpótlás nulla. Gyönyörű nélkülözhetetlen szakmákban csökken az utánpótlás olyan munkák végzésénél, amelyet csak nagyüzemben lehet és szabad elvégezni, olyan produktumoknál,amelyek nem hasonlíthatók össze, nem válthatók ki a kisüzemben vagy egyéb területen végzett munkával. Végig kellene gondolnunk komplex módon ezt a folyamatot, az ezzel kapcsolatos politikai, tudatformáló, gazdasági tennivalóinkat. Az ipar munkásutánpótlásának kérdését társadalmi közüggyé kell tennünk, amely természetesen nem ad felmentést saját fogyatékosságainkat, feladatainkat illetően. Dolgozóink általában jól állják e nehéz időszak próbáját, önzetlenül szolgálják a közösséget, de érzékenyen reagálnak gyengeségeinkre is arra, hogy egyesek nem képviselik kellő határozottsággal politikánkat, nem egyértelműek a kiállásban. A passzivitást, a bátortalanságot, a szervezeti élettől való távolmaradást nem nézhetjük el, ha meg akarjuk őrizni drága eredményeinket. Munkánk egyik nagyon fontos mércéje az alapszervezeti pártmunka színvonala, mely nagy hangsúlyt kapott a Ganz-ban a kongresszusi felkészülésünk során. Pártértekezletünketc jellemezte egyik üzemünk dolgozójának felszólalása: Most egy jól müveit politikai t erepen meghatározó tapasztalatok birtokában, tisztelettel és bizalommal övezett vezetéssel nyithatja meg kongresszusát pártunk. Nem tagadjuk bizonytalankodásainkat, de ránk alapvetően a biza■I rr 1 lm _j ■minin mmmmmwmmm 'mnmMmmwv; -■ 1
