Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkárok iratai, 1957 (HU BFL XXXV.6.a/7)
1957
pr ; : ^ 7 ■ ■ ^ ___________________ 7________________________________________ barátomról ESZTENDŐS EMLÉK .7 Sokszor kérdeztem már önmagam- cér az apja ennek a srácnak, rendes, csak azt sajnálom, hogy nem lehetői, miért csak október 24-én reggel vén vagány... Feketézett/az 45-ben, Lek én is velük! Hiszen a hazáért tetudtam meg, hogy komoly baj van nem hidat épített... — Az öreg bácsi szik, amit lelkes magyar szívük suodakint a városban? Október 21-én, bütykösujjú kemény tenyerét a fiú galmaz nekik!" i vasárnap délután például a Margit- elé tartotta. — Építkezésnél ilyen Majd máskép beszél maga is, szigeten sétáltam kisleányáimmal. kézzel szokták ám dolgozni, .ha istenőrizz valami bajuk talál tör-Először látták az újpesti hidat és kö- kisbarátom! Mert én bizony ott vol- ténni! — felelt kissé ingerült hanröskörül a szépséges városképet, ame- tam, amikor a Kossuth-híd épült, az- gon a fázós asszonyka. Különösen lyet én sohasem tudnék elválasztani tán büszke vagyok rá, hogy még az a saját gyermekének! Olyan anya 1945-beli emlékeimtől. Megmutattam onokám is mellettem dolgozgatott! nincs, akinek mindegy volna, hogy nekik, errefelé mi épült újjá, mi lett De bizony a két fiam is ott lett mi történik a gyerekével! Téved még szebb, mint volt. Dicsekedtem volna, ha megérik, szegények. Csak a hölgy! — csattant a másik. — Yan.~ az akkor feldúlt romok helyén ágas- hát egyik a Donnál pusztult, a má- nak már olyan nők is, akik először kodó palotákkal, s a felrobbantott hi- sik eltűnt... m a O'V a r0 k és csak azután anyák. 0 dák erőtől feszülő ívelésű utódaival. Kezem görcsösen markolta zse- Szerencséjére szegény tépett magyar Nem szónokoltam, csak úgy egysze- bemben a tízforintosomat. Szorítot- hazánknak! — Kihúzta magát és rüen éreztem, hogy mindez milyen tam volna még a szót is vissza vele, diadalmasan nézett körül, szép és jó. de nem ment. Hiába mondogattam Egy pillanatig valahogy csend lett, Szép, hogy így épül ez a drága vá- magamban, hogy semmibe nem avat- megilletődött csend és tisztán lehe• ros. Jó, hogy itt vagyok, látom és ré- kozom bele, mégis, szinte idegenül tett hallani hátul, egy borízű bariszem van benne. Abban is, hogy épül hallottam a saját engedetlen hango- ionhangot: Ismerem hát... ezen a és szépül, mert kommunisták ereje és mai: Két magyar embernek el kel- környéken mindenkit ismerek, apaakarata csinálta ezt. Azután néhány lett pusztulni, messze idegenben, a fej. Azért vagyok már 34 éve krisznap múlva kiderült, hogy tévedtem, Donnál, meg Kievnél... Vajon miért tinavárosi lakos ..., hogy pont ilyen vagy stílszerűbben: önmagámnak is és kinek az érdekében? rendes, finom népeket ne ismer.,hazudtamMert akkor már kommu- Mint az előbbi lövés visszhangja, jek... Nagy górék voltak ám ezek, nistákról divat volt kizárólag csak a úgy csattant a feketekosztümös nő háború előtt... cöcöcö... micsoda legroszabbat feltételezni és állítani. válasza: „Mert védték a keresztény háromemeletes házuk volt az Attila Október 25-én délelőtt történt. A kultúrát, ha nem tudnák egyesek! utcában... a gőzmosodának meg Déli—Teherpályaudvar szomszédsá- Védték a rendet, a hitet, a bee sülé- csak Budán vagy hat fiókja... gában szűk Scis közként húzódik a tünket! Védték szegény árva tépett Aztán Agárdon akkora villájuk, mint Pálya utca. Közepetáján nagy pékségv magyar hazánkat, Szentistván drága egy valóságos grófi kastély... van; előtte többszáz ember zsibongott birodalmát! Büszke lehet, jóember, Rámeredtem a nagybajusza bácsi-és tülekedett. Lövések hangzottak... a fiai áldozatára! Csak arra legyen kára. Mindketten tudtuk már, hogy Egy öreg nénike riadtan hátrafor- büszke és semmi másra!" kik ezek és mit akarnak. Most az én dúlt és nagykendője alól pislogva — Világos! — dünnyögte a főpin- szemeim kérdezték riadtan: Hallod, kérdezgette a körülállókat: „Ugyan, céri trón örököse. Irhakabátja zsebé- elvtárs, hát újra ezek bújtak elő? már megint hol lőttek, kedveskéim? bői öngyújtót kattintott a hölgy És nekünk ezt újra tűrni kell!? Mondja meg valaki végre, most mit újabb cigarettájához, s aztán elegáns Az öreg hídépítő kedves mosolya lőttek es miért?" Jóltáplált, irhabun- világfi mozdulatával maga is rá- megkeményedett. Szeméből valami dás kamaszgyerek válaszolt; fölénye- gyújtott. villant felém; felismerés, gúny, fi*j,j. sen, a beavatott szakértő hangján: „A A tekintetem találkozott az öreg gyelmeztetés, biztatás, de talán afféle kommunisták, meg az ávósok, néni! hídépítő becsületes két szemének pil- komolyabb elhatározás is. Fuldokló Senki más! Aztán azért lövöldöznek, lantásával. Elképedést láttam benne kap úgy mentőcsónak után, ahogy mert értik, hogy passz és végük." és valami olyasféle kérdést: i„Kik feléje akartam repesniAzonban a Hegyesorrú, elegáns, feketekosztü- ezek, honnan bújtak elő és mit sza- raktár ajtajában gőzölgő kenyérhalmös hölgy bólintott rá, sűrűn szívott valnak nekem arról, hogy mire le- mok jelentek meg, hatalmas lcosacigarettájának füstje mögül: „Tudnak gyek büszke...? Hát egészen felfor- rakban. Elkészült az új sütés, megazok mást is csinálni? ölnek, rom- dúlt már minden, s megkergült min- lódult a tömeg és elvesztettük egybolnak, hiszen máshoz nem is érte- denki?!" mást szem elől. nek!" Az én tekintetemben biztatás volt: ° A nénike fejét rázva hümmögött: „Nem, öreg elvtárs, büszke csak a Nyáron isméi Budapesten töltöt•„Ejnye, no, ezt én már meg nem ért- munkádra maradj ezentúl is! A két tern néhány napot. Egy meleg délhetem. Hiszen a kosztosdiákom isko- fiadat csak sajnálja tovább jóságos után munkásőröket láttam Budán, láskönyvében az volt, hogy még az apai szíved és veled együtt sajnálom a villamosból. A Vérmezőn jöttek első hidat is, ostrom után, 45-ben, őket én is..keresztül és egyik, egy alacsony, csupa kommunisták építették." „Egy Egy ballonkabátos, kerekarcú asz- ember kicsit megállt. Zsebfrászt, mamám, egy jókora frászt! — szonyka most megszólalt mellettem, kendőjét vette ki a zsebéből es amíg dörrent az irhabundás legényke, mu- fázósan, topogva: „Jaj, csak gyor- I2.za, homlokát törölte, felnézett táló hangon. — Mert azt mi építet- sabban mennénk előre! Mikor sül ki r/nk: az\ elhaladó 63-as utasaira, tűk, mi bizony, a dolgozó magyar már egy újabb adag, hogy mehet- Megígértem, ö volt, a nagybajuszu nép!“ nénk hazai Bezártam az aitót ná- oreg h*depito. Úgy ereztem hirtelen, öreg, nagybajszú bácsika mosolya- Zmakulcs és közben hazajöhetett hogg le. keUene ugranom hozzá, kadott el mellette. — Hát a fiatalúr a lányom. Egyetemista és ma éjjel r/Y?g'n:\ e3 "' es beszélgetni vele. aligha, mert nem hinném többnek nem voit otthon. Úgy aggódom érte!" r</! ls- BlZ0nV°s> hogy sokat tudtxzenöt évesnél. Hacsak a kedves „Fölösleges! fújta ki a füstöt az nank egymásnak mondani. Talan édesapjának nem segített... előbbi nő. — Nekem tanárjelölt fiam, azokro1 a lidercnyomasos napokról. T./T' x , tt r-»* ' 'x' " t xt' 'te i 'x te- amikor a Múlt próbált uj erőre — Meg mit nem! Hogy a Pipas tamtono keresztlányom es két gim- Jövőjéről is melv a Je-Lojzi hidat épít! Micsoda állati zic- názista unokaöcsém már több mint . s ( ., . cer! - Kacagott teli torokból egy egy hete alig voltak otthon. És lássa, lennel egyutt mar blztosan ° mienk■ rekedt hang kicsit hátrébb. — Főpin- még egy rossz szót sem szóltam, sőt, KOVÁTS KLÁRA Vií
