Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1975 (HU BFL XXXV.6.a/4)
1975-12-11
r — — ——— --------------— --------— 1 ■ ■ » 11 1 1 r 1 I : I . mm " . * ] I ¥ ... 1 > ■ ! a termelési kedvet, s ez lerontja az ellátás színvonalát. Sok ember > előtt nem volt világos, hogy az állami és a szövetkezeti tulajdon a fejlődés utján közeledik egymáshoz , s az össznépi tulajdonformában válik egységessé. Voltak, akik a háztáji gazdaság kisajátításától tartottak, mások nem ismerték el a két szocialista tulajdonforma különbségeit és azonosságait. A személyi tulajdon lényegének megértését sok vita előzte meg. Ezek- OT^éVzőtföT-T még*"elég erős - a múlt hatásaként - az emberek kötődése a magán- illetve a személytulajdonhoz. Az oktató, felvilágosító munka feladatait mutatja: még mindig szép számmal vannak olyanok, akik nem látják, a szocializmus nemcsak az anyagi javak birtoklását, hanem a szellemi értékek megszerzésének lehetőségét és szükségességét is jelenti. Mindenki egyetértett azzal, hogy hazánkban a személyi tulajdon forrása osak a munka lehet, ugyanakkor mindenütt birálták, hogy még azokban az esetekben is elmarad a határozott fellépés az ügyesrts kedőkkcl szemben, amikor nyilvánvaló a nem munkából származó saját és családi szükségletet jóval meghaladó vagyon. Élénken vitatták kerületünkben a XI, kongresszusnak azt a megállapitását, hogy a föld nemzeti kincs, s hasznosítása meg kell feleljen a társadalom, a dolgozó közösségek, az állampolgárok egyetemes érdekeinek. Magyarázni kellett, hogy ez nem irányul a munkával megszerzett saját és családi szükségletet kielégítő személyi tulajdon ellen, s nincs napirenden az üdülők, a.családi házak, illetve a személyi tulajdonban levő telkek államosítása. Különösen azok a dolgozók vitatták o témát, akik családi házzal, telekkel vagy üdülővel rendelkeznek. Sok embernek okozott gondot az örökölhetőség kérdése is. A magyar társadalom osztály szerkezetének felvázolásával az egyes osztályok és rétegek / az értelmiség, a nők és az ifjúság/ helyzetének értékelésével a nagy többség egyetért. Ezen belül a következő problémákat hozta felszínre a kongresszus anyagának feldolgozása: A munkásosztály helyzetének, vezető szerepének témája kapcsán ismét . feli’ángol-rá vita az osztály hovatartozásáról, ki számit ma munkásnak. ^ Kerületünk néhány értelmiségi munkahelyén gondott okozott a programnyilatkozatban a perspektívát érintő azon gondolat, hogy a munkásosztály saját képére formálja a társadalom más osztályait, rétegeit. Az elhangzott vélemények azt tükrözték, hogy ennek kapcsán elsősorban a műszaki értelmiségiek a képzettségi szint csökkenésére gondoltak. Magyárázni kellett, a munkásosztály vezető szerepe feltételezi szintjének emelését, s itt nem egy tudásszint valamiféle devalválásáról * van szó. A vita azt is alátámasztotta, hogy a XI. kongresszuson megjelölt feladat; a marxizraus-leninizmus széles körű elfogadtatása az értelmiség soraiban igen időszerű feladat. A parasztság forradalmi átalakulásért többen nem látják elég világosan, 3? laTu", a parasztság élete gyökeres megváltozásának, a legközvetlenebb szövetséges helyzetének reális bemutatásával még adós az agitáció és a propagandamunka is. Tapasztaltuk azt is, hogy a parasztság számának csökkenéséből, a munkások és értelmiségiek számának növekedéséből, a paraszti munka mind jobban érzékelhető ipari jellegűvé válásából egyesek azt a következtetést vonták le, hogy a parasztság, tulajdonképpen ma már nem osztály, 1 IÉ-&' { | / _ I '2- w P * Igi r f | fc— - ... ... - - - - ■ - -- - - . ' — - - - 4- . .m - — .............
