Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.6.a/4)
1967-03-02
* vezetőképeanek tartják-e, illetve alkalmasnak esetleg távlatban valamilyen funkció betöltésére, s mit várnak tőle e tekintetben. Ez összefüggne olyan fontos kérdésekkel, mint a rendelkezésre álló oktatási kapacitással való gazdálkodás. Sok'vúgyania olyan irányben képezik magukat, ami nem függ össze az igényekkel és nem gyümölcsözik. Ugyancsak be kell kerülni a káderfejleaztési tervbe a káderek tevékenységének figyelemmel kisérésére vonatkozó tennivalók rögzítésének, melynek alapján az illetők mindenkor tisztában lehetnek azzal, hogy a mozgalmi és gazdasági szervek hogyan vélekednek magatartásukról, mit várnak tőlük es milyen lehetőségeket biztosítanak számukra. Pécsi elvtára szükségesnek tartja a káderfejleaztési tervet, Úe azt a részét haszontalannak, sőt károsnak itéli, amely arról szól, hogy kikből lesznek vezetők. Ezt ugyanis - szűk körben készítve - szubjektívnek tartja. Az osztályídegenek megítélését is óvatosabban fogalmazná éa nem biztos benne, hogy egy 2o éve az üzemben dolgozó embert, akivel soha semmiféle probléma nem volt, munkakörét jól látta el, horthyiata tiszt apja miatt osztályidegenként kell-e nyilvántartani. /Félreértések elkerülése végett többen megjegyzik a VB. tagjai közül, hogy ilyen nyilvántartás nincs ma már sehol./ ^ Kada elvtára úgy látja, hogy a VB. képet kapott a másfél éves időszak kaáermunkájának fejlődéséről mindkét intézetet illetően, de érzése szerint itt a pártszervezet kádermunkájáról eaett kevesebb szó, holott ennek mértéke határozza meg a gazdasági éa egyéb szervezetek vonalán folyó kádermunkát is. A káder szó fogalmát elemezve Hadek elvtárs megfogalmazása jár - véleménye szerint - legközelebb az igazsághoz, azonban nem érzi helyévalónak külön beszólni párt éa külön gazdasági káderekről, miután egy pártvezetőségi tag van legalább annyira fontos, mint egy gazdasági vezető. A káderek körét úgy határozná meg, hogy pártszervezeten belül pártbizalmiakkal bezárólag, tömegszervezetekben a választott testület tagjaiig, a szakmai vezer tésnól pedig általában osztályvezetőhelyetteaekkel bezárólag terjedjen ez a kör. Ez kb. egy-egy intézmény vagy vállalat dolgozóinak 25%-a, amelynél több embeoel kiemelten foglalkozni nem is lehet, hiszen ennél többnek a fejlődését figyelemfa mel kísérni éa pozitiven hatni rájuk nagyon nehéz feladat lenne. Mozgalmi szerveknél fontos a helyettesek kinevelése ia az intézetek jellege szerinti koncepcióval. Egyébként magát a kádermunkát úgy értékeli, mint ami a pártpolitikai kérdéseknek legjobban kimunkált része. Ezt bizonyítják a kongresszusok éa az egyéb politikai fórumok is, melyeknek egyike sincs anélkül, , hogy ne foglalkoznának ezzel a kérdéssel. A vezetőkkel szemben támasztott hármas követelménnyel ma már mindenki tökéletesen tisztában van, de nincs meggyőződve, hogy mindazok, akiknek káderekkel, emberekkel foglalkozniok kell, szigorúan érvényesítik la ezt az elvet. A szakmai vezetők egy részénél gyakori, hogy általában a szakmai munkát, hozzáértést és esetleg a vezetőkéazaéget veszik figyelembe és kevésbé azt, hogy az illető káder a politikai hozzáállással, a általában a környezetéért való politikai felelősség kérdésével milyen szinten áll. A tapasztalat szerint e hiányos megítélés szerinti gyakorlat tükröződik a minősítéseknél is ós ha van is szó ez utóbbiról, leginkább felsőfokú általános, de semmitmondó jelzőkkel. A minősitóáknél is viszont csak akkor várható javulás, ha a minősítőket ia megtanítják minősíteni, amelynek az Intézet vezetőjétől kell kiindulnia. Következő kérdésként azzal foglalkozik, hogy ki nevelje a kádereket, s miután ez csak munka közben történhet, hangsúlyozza annak egyértelművé tételét, : & ' [-6 -
