Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.6.a/3)
1970-05-05
/tetete' te - ! . : te:tetetetete/te; : tetete'te píteífttete B de maradéktalan megvalósulásuk állandó, s nem is rövid ideig | B[ Az a tény, hogy — belső viszonyainkat tekintve — túlvagyunk te B a legélesebb osztálykonfliktusokon, hogy túljutottunk a kig B zsákmányolás felszámolásán, a kenyérgondokon, nem jelenti azt, H| hogy életünk minden vonatkozásában egyszerűbb, problémamen-B tesebb lett — de különösen nem jelenti azt a fiatalság számára. B Ma is figyelmet érdemelnek Gorkijnak 1926-ban leirt szavai: „Képzelje csaik el, mi lesz — írja egyik levelében —, ha az emberek tízezreit és százezreit nem az a kérdés fogja szenve- B délyesen izgatni, hogyan lehet kényelmesebben élni, hanem az: *2 I B miért élünk?” Az ifjúság mindig is hajlamos volt arra, hogy az ilyen „.végső” kérdéseket feltegye s azokra választ várjon, illetve § B Az a tény, hogy még korántsem oldottunk meg minden kérdést, B az a történelmi tapasztalatokkal nem, vagy korlátozottan ren-I 1 B delkező fiatalok számára másként vetődik fel, mint a mi szá-J B munkra. A szocializmusban való teljes otthonosság érzése az >. mÉ 1 B ifjúságnál azzal is együtt jár, hogy meglevő hibáinkat, fogyatékosságainkat anélkül bírálják, hogy társadalmunk mai helyzetét |te’7 ?v , 1 B a múlttal össze tudnák vetni. Hozzátehetjük, hogy az éleftapasz-I B tálatok híján, de néha a mi hibánkból is, problémáink objektív B okai felől sem rendelkeznek kellő tájékozottsággal, ismeretekkel. B Röviden szólva, kritikai magatartásuk nem párosul annak él-Hj ményszerű tudatával; hogy fejlődésünk honnan vezetett idáig. H A tökéletesség igényét lényegében a szocializmus, a mi társa: ~í,' , B dalműnk ültette el bennük. De lehetetlen nem figyelnünk arra, Jt hogy ezt az alapjaiban helyes kritikai magatartást elég könnyen B billentheti át indulatos oppozícióba a problémák megoldatlan—Ja ■M sága, a fiatalság tájékozatlanságával visszaélő ellenséges ideoló- i B giai hatás, de akár a szocialista eszmények hiánya, vagy munkánk M Meg kell találnunk a hangot az ifjúsághoz. Azaz: elemeznünk tt kell helyzetüket, igényeiket, elválasztani — velük együtt gon-B dolkodva és cselekedve — követeléseikben a tiszta búzát a kon-H ( kolytól, a reális feladatot és tennivalót a politikai demagógiától, B ’ az utópikus „kelT’-től, a „legyen”-től anélkül, hogy a „van” min- 1 B den, már túlhaladott vagy önmagában is vitatható részelemét 1 B görcsösen védenénk. Minden kérdésről nyíltan, egyenesen kell K beszélnünk, az ifjúság nehezen tudja elviselni a mellébeszélést. '
