Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.6.a/1)

1989-07-01

! Világos beszéd ez, értenünk kell belőle. Azt is meg kell értenünk belőle, hogy megoldandó problémáink és feladataink között elsősorban mindenekelőtt, a gazdaság és a termelőmunka kérdéseivel kell foglal­koznunk. Ez pártértekezleti állásfoglalásunkban is kifejezésre kell juttatnunk. A mai feladatunkról szóló ötödik fejezet élére tehát éppen ezt a pontot kell állítanunk, mint olyat, ami még az alkot­mányozási és jogalkotási munkát is megelőzi fontosságában. Ez az első megjegyzésem. Nem tudom van-e még időm. Ha még van hátra idő. Akkor a másodikra a pártértekezlet vitaanyagának III. 2.pontja helyesen szól a nemzeti öntudat és önbecsülés erősítéséről, a IV. rész bevezetése a saját múltúnkhoz, a nemzet múltjához való viszo-Nagyon helyes mindannyian egyetértünk ezzel. Mindannyian szükséges­nek tartjuk, a nemzeti öntudatunkat és önbecsülésünket ért korábbi sérelmek kiküszöbölését. De vajon nem vesszük-e észre, hogy amikor erről beszélünk és ennek érdekében cselekszünk ujabb sérelmek érnek bennünket, egy másik oldalról, amelyeket viszont zokszó nélkül tű­rünk, sőt olykor még hivalkodunk is velük és jó képet vágunk hozzá. Vajon, hogyan fér össze nemzeti öntudatunkkal és önbecsülésünkkel például, amikor egy amerikai szenátor ugy nyilatkozik, a magyarokat azért, amit most tesznek meg kell jutalmazni. Ezt a nyilatkozatot mégcsak célzást sem teszünk arra, hogy ez azért egy méltatlan fogal­mazás. Vagy hogyan fér össze a nemzeti múltúnkhoz való viszony tisz­egyénileg különben igen tiszteletre méltó Habsburg Ottó körül ren­deztünk Budapesten meg Debrecenben. Tisztábban fogja látni ezáltal közvéleményünk nemzeti történelmünknek azokat a hosszú századait, amelyeknek egyik fő vonulata, ha nem is a legfontosabb és kizárólagos tartalma, amit korábban egyesek állítottak, de egyik fő vonulata kétségtelenül éppen a Habsburg dinasztiával vqló szembenállás és küzdelem volt. Es miképpen tisztázzuk közelmúltunkhoz, félmultunk­­hoz való viszonyunkat, ha elengedjük a fülünk mellett a legutóbbi négy évtized egyetemleges és teljes lepocskondiázását, sőt még nem ritkán tuditjuk is azt valami furcsa mazokizmussal. Csak egy kis példa: Pár nappal ezelőtt, éppen fél nyolckor jövet haza felkattan­­tflHR tottam a televíziót, nos az egyébként ugyancsak igen rokonszenves műsorvezető éppen a tizenhatodik századról beszélt, nevezetesen a Sümegi Vár sorsáról a XVI.században. Erre jobban odafigyeltem, mert szakmai ártalomnál fogva a XVI. század talán még jobban érde­kel, mint a XX. És mit mondot a derék műsorvezető, immár a XX. ■ századra térve: Szó szerint a következőt: rögtön lejegyeztem. "Ami nem sikerült a töröknek, már tudniillik a sümegi vár elpusz­títása, azt elvégezte történelmünk utolsó négy évtizede." Mondta pedig ezt sima társalgási hangon, ugy szólván magától érthetődő természetességgel. Hát ez ami a legrosszabb. Ami a leg­fájóbb. Ami leginkább sérti a nemzeti öntudatot, és tartást.Hogy ma úgyszólván már teljes természetességgel mondanak el és hallga-I tunk meg, ilyen enyhén szólva sommás és igaztalan Ítéleteket, vagy laföljebb kabaré műsorba való olcsó szellemességeket. No • ennek a pszihozisnak a kérdését is föl kéne vetni és ezzel szemben is szót kellene emelni a mi pártértekezleti állásfoglalásunkban. Köszönöm szépen a figyelmet. Hp í — ......................................................................................................................................................................... ...................... / - te # ■ • f . teW - ' ■­­—s, í -. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom