Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.6.a/1)

1989-07-01

■ ' fi É I I , : I ""••.0' ■Hr r '1M HBl sál, de végül mégis az lenne a dolog lényege, hogy az emberek érezzék, hogy mindennapos lehetőségük van az életüknek a formá­lására. És tegyük föl, hogy itt 5, vagy 50, vagy akár hány párt alakul nekünk mint végülis akár hány házasságot kötött, de leány­kori nevén mégis kommunista pártnak azzal kellene akár a válasz­tásokban is eredményekre törekedni, hogy az emberek számára vilá­gossá tesszük, azt, hogy ha mi győzünk, akkor viszont megteremt­jük nektek a mindennapos jogot, hogy ne döjfös igazgatók, klikkek, és vezető társaságok, hanem ti magatok értelmes cselekvésben, fej­lődési lehetőségben, tanulási lehetőségekben nem kerék és csavar­ként valami értelmeset az életben csináljatok. Ez persze ellenpont­ja lenne nemcsak egy lehetséges tőkés szisztémának, hanem ugyanakkor annak is, ami a szocializmus tényleges gyakorlata korábban volt A második a termelésben az emberi szükségletek szerepe és nem ok­vetlenül az úgynevezett fizetőképes kereslet az Ifektiv Dimelnek kérdése, tudniillik erre nemcsak olyan példák vannak, hogy 30 körül ugyan kávéval mozdonyokat fütöttek, a búzát a tengerbe hajigálták, nem azért mintha nem vedelte volna a kávét, nem falta fel a kenyeret [ mohén, hanem az úgynevezett fizetőképes kereslet hiányzott. Tehát az amikor kiderül az, hogy túl olcsó lesz a tojás, és akkor a to­jás maffia a tyúkok és a tojás megsemmisitésében látja a gazdasági kiutat, vagy túl olcsó lesz a bor, tépdessük ki a szőlőtőkéket, vagy oszlassuk fel az építőiparnak ezeket, vagy azokat szervezete­iket, nem az mintha egy halom embernek volna lakása, és a kutyának sem kellene az építőipar, henem egyszerűen azért, mert a fizetőké­pes keresletnek végül is irracionalisztikus kapitalista tézisét ér­vényesítjük. Tehát ezt más szempontból kellene végiggondolni. A harmadik az, hogy mi végül mégis munkás érdekeket képviselünk, a munkás szót széles értelemben véve, az anyagi és szellemi javak termelőinek az érdekeit, azokat kell fölemelnünk, akik lent vannak, hisz nem akarom a tehénkét a jászolból elvinni, tehát nem tőkéseket, ff; vagy tulajdonosokat fenyegetek, hogy tőle fogom elvenni, hogy a prolinak adjam, de ha valamiért létezünk csak azért létezünk, hogy ezeket az embereket fölemeljük. No már most, ha Pozsgai álmatlan éjszakáiban megjelenik az úgynevezett arctalan tömeg, amitől fél, mert Ö az ellenzéki kerekasztal képviselőinek az arcát szemtől­­szembe látja éppúgy láthatná az elbocsájtott ózdi munkás arcát is, szemtől-szembe, ha beülne vele egy kocsmába és már mindjárt nem volna arctalan tömeg. Szóval Én tisztában vagyok azzal, hogy amit Én elmondok az keresztbe megy a kialakult állampontokkal és plat­formokkal, de mély meggyőződésem, hogy éppen ezért nemcsak izolá­ciót teremthet, hanem a kapcsolódást is, mert elismeri mind az úgynevezett visszarendeződési hivének ama kiindulását, hogy azért végül is nemcsak a saját pozíciójukért, hanem a szocializmus tényle­ges emberi érdekeiért is aggodnak. | -TTfa ; ■ 7 -TT-— ft 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom