XXIII.210.a.1 / 1. kisdoboz X. Kerületi Tanács tanácsülései. 1957.09.10. Jelentés a végrehajtó bizottság kéthónapos munkájáról; A kerület oktatási helyzete

» Selmeczi Lás^’ó a Gyógypedagógiai intézet igazgatója: Szükségesnek tartom néhány szót szólni az intézet munkájáról. Sokan ugyanis úgy képzelik, hogy nálunk hülyék vannak! Hát nem egészen igy áll a dolog. A gyógyped. iskola kiegészítő része az .ált.iskolának. Éhben a tanévben 286 gyer&et iskoláztunk be, 36 osztályunk van, 18 nevelővel. A Fővárosi Tanács a legjobb nevelő­ket küldte hozzánk, igy iskolánk bemutató-jellegű. Mi azokkal a gyerekekkel foglalkozunk, akik valami betegség, ideg- rendszeri sérülés miatt a szóingerre nem ^reagálnak s általános is­kolákban nem nevelhetők. A mi módszerünk a szoktatás, érzékeltetés, munkáranevelés. Mindezt azért tartom szükségesnek elmondani, hogy­ha a Tanácshoz ilyen panasszal mennek a szülők, hogy nálunk a gye­rekekét dolgoztatják, hát a Tanács állást tudjon foglalni, hogy mi szakmát akarunk a gyereknek adni, munkakészséget, hogy hasznos tagja legyen társadalmunknak és ezért a gyógypedagógusoknak csak köszönettel tartoznak! /Nagy taps./ Vasvári Kálmán: igazgató: A patronáló üzemek áldozatkészségéről beszél, kiemelve a Műszaki Gumigyár, Lampart, Keksz- és Ostyagyár munkáját, valamint a Tata­rozó Vállalatot, amelyek sokat tettek az iskolák rendbehozatalá­ért. Azt kéri a Tanácstól, hogy pársorban köszönjék meg ezeknek az üzemeknek a nyujbtt segítséget. Ha mindenütt ilyen segitőkész- ségre találnánk, mint pl. a Műszaki Gumigyárban, akkor hamarabb fel tudnánk épiteni a szocialista Magyarországot, amelyről sajnos, csak legtöbbet beszélünk! Harmati Sándor VB-elnök: Tisztelt Tanács! Megállapíthatjuk, hogy a beszámoló jó volt s a hozzászólások is jelentősek voltak, különösen a pedagógus elvtár­saké. Napjainkban előtérbe került a nevelés problémája, ez azért van, mert az ellenforradalmi események rámutattak, hogy itt bajok vannak. Nálunk a kerületben is. Október 23.-án este a gimnazisták­kal az élen ledöntötték a szovjet emlékművet, majd egy ifjú vérta­nú szobrát, aki életét adta a szabadságért. Az ellenforradalom le­verése után a mi iskoláinkban is voltak itt-ott sztrájkkezdeménye­zések, szovjetellened hangok, nacionalista hangok. Mihdez azt mu­tatja, hogy nálunk is vannak hiányosságok. Szocializmust épiteni pedig máskép nem lehet, csak szocialista módon gondolkodó emberek­kel. Ehhez pedig 4 dolog szükséges: 1. / A pedagógusok valóban szocialista módon gondolkozzanak, 2. / szülői ház maga is szoc.módon neveljen, 3. / biztosítsák a mi tanintézeteink a tökéletes tárgyi tu­dást, 4. / a társadalom szocialista módon viszonyuljon a tanulóif­júsághoz. Én csak az első kérdéssel szeretnék behatóbban foglalkozni. Mi bi- zunk a pedagógusokban, akik nem vettek részt tevőlegesen nálunk^ az ellenforradalmi cselekményekben és lojális magatartást tanúsí­tottak a tanitás megkezdésekor. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy szocialista módon gondolkoznak. El kell azonban mondanunk,_ hogy a mi korunkban a marxizmus-leninizmus óriási tömegeket hódí­tott meg. De a polgári ideológia rajtunk is érződik. Ma a marxizmus elleni harc háromféleképpen folyik: a. / dogmatizmus, b. / nyilt ellenforradalmi gondolkodás, Nyugat felé a kitikáa mellőzése, c. / revizionizmus - és ez a legveszélyesebb. A kerületi MSzMP I.B.-vel majd megbeszéljük, hogy milyen módon segítsük a pedagógusokat. A kerületi P.B. irányítása társadalmi szerveken keresztül kell, hogy érződjék, valamint a szülői munka- közösségekenukeresztül. De minden egyes tanácstagnak, elsősorban a kommunista tanácstagok­nak kötelességük az oktatás kérdésébe^való segítség., ezután néhány hozzászólássá^ foglalkozik Harmati elvtars.- 7 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom