1990. február 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

56

I

i- 17 - vizsgálta a lerakásos ártalmatlanitás helyzetét és megállapította, hogy az ártalmatlanítási kapacitás-hiány egyrészt művi ártalmatlanító létesítésével, másrészt további lerakóhelyek biztosításával oldható fel,- vizsgálta a művi ártalmatlanitás lehetséges módjait: hulladékfeldolgozás másodnyersanyag visszanyeréssel; égetéses hasznosítás,- ajánlatokat kért külföldi szállítóktól a művi ártalmatlanító berendezésekre;- vizsgálta a lehetséges telepítési helyeket.

A művi ártalmatlanitás vizsgálatánál a másodnyersanyag visszanyerésről - a külföldi ajánlatok, információk és a hazai piackutatás alapján - meg kellett állapítani, hogy ez a módszer a fővárosban nem alkalmazható, mert az eljárás nem kiforrott, a legtöbb eddig megvalósított berendezés kísérleti üzemü, a kinyert anyagok /papir, műanyag, fémek, komposzt/ egyáltalán nem, vagy csak részben és rendkívül alacsony áron értékesíthető!;, még külföldön is; jelentős mennyiségű maradék anyag /eredeti mennyiség 50-80 %-a/ lerakással kell számolni.

Az égetéses módszer a legelterjedtebb, nagyvárosokban alkalmazott művi ártalmatlanító eljárás. Alkalmas nagymennyiségű hulladék higiénikus , környezetvédelmi szempontokat jól kielégítő ártalmatlanítására.

Az égetéssel nyert hő-, és elektromos energia, valamint a hulladékvas értékesíthető. A maradék salak az eredeti hulladék térfogat max. 10 %-át

teszi ki, igy jelentősen csökken a lerakóhely igény.

\ i

A felsorolt legfontosabb szempontok és indokok alapján a tanulmány az égetéses eljárást alkalmas módszernek tartotta nagymennyiségű, fővárosi szilárd hulladék ártalmatlanítására, ezért javasolta egy 300.000 t/év, ill. 2,0 millió m5/év teljesitményü égetőmii megvalósítását, valamint további vizsgálatokat a telephely, környezetvédelem, ajánlatok pontosítása, magyar beszállítások vonatkozásában.

5(o

I

*00 A <> ** ■ i'Űi30

! _

i

i