1989. december 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
438
» « I 4 vi- 1 4 -N az átmeneti időszakban, de később is, támaszkodhatna rájuk. (A megoldás természetesen nem zárja ki, hogy például az épü- letkarbantartási feladatokra kíslétszámú saját részleget is felállítsanak.) A kezelés és fenntartás javasolt elkülönítésével szemben egyik ellenérv, hogy ez a megoldás drágább, mint a saját kivitelező részleg foglalkoztatása. A vélemény helytálló akkor, ha a vállalkozók között nincs erős verseny. A másik ellenérv a kínálati piac gyengeségére hivatkozik. Ez az építő- iparra általában nem, de a vári feladatok esetében részben , .. még valóban érvényes. Oka azonban valószínűleg az is, hogy ez a speciális kereslet igazában még meg sem jelent a piacon. Jelentkezése után feltehetően a kínálat is élénkülni fog. A javasolt megoldás esetén elengedhetetlen a kezelő és a fenntartó közötti jogviszony körültekintő szabályozása és a vállalkozók ellenőrzése. Mindezt a versenytárgyalás alkalmas formája és a megfelelő vállalkozási szerződés biztosíthatja. Egyszerűbb az egyedi munkák (pl. felújítás) lebonyolittatása, amikor az elvégzendő munkáról műszaki dokumentáció készül és a végrehajtás jól ellenőrizhető. Karbantartás esetén azonban a javítási beavatkozások egyedi megrendelése igen munkaigényes és elvégzésük nehezen ellenőrizhető. A módszer a megrendelő számára hátrányos, más megoldást kell alkalmazni. A karbantartási szerződést lehetőleg átalányárral kell megkötni és OT nem bizonyos munkák elvégzését, hanem az előírt állapot folyamatos fenntartását, az előforduló hibák meghatározott időn belüli kijavítását kell a vállalkozótól megkövetelni. A módszer elsősorban épületeknél alkalmazható. Más - kevésbé karbantartásigényes - objektumok (pl. várfalak, mélypincék) 4 * esetében az átalányáras szerződés konkrét feladatokat tartalmaz . Az átalányáras szerződés mindenképpen rákényszeríti a vállalkozót az eredményesebb megelőző jellegű karbantartásra. vtó r ra* _ _ \ 1-1 — ••
