1989. december 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

248

mm* *9 I i- 52 ­Szegvári Péter: T.Végrehajtó Bizottság, kapcsolódnék Domb- rádi Lórándné szavaihoz többről van itt szó sem csak gazda­sági kérdésekről, de azt hiszem hogy a mai életünkben minde­nütt ahol szintentartás vagy pedig az optimális gazdálkodás feltételét próbáljuk számon kérni olyan területen is ahol ez adott esetben egy másfajta értékrend alapú megközelitést kö­vetelne sok esetben bele botlunk abba a tényezőbe hogy tel­jesen eltávolodunk attól a kérdéstől amiről úgy igazán szó van. Én azért mondom el mindezt mert számomra szinpatikus és én csatlakoznék ahhoz amit a művelődési bizottság is megál­lapított hogy itt a gazdasági kérdéseken túl három dolgot azért mindenképp elmondtak a vb-nek, az irányitás módszere, ra demokratizálódott a szakma kezébe került a kiválasztás, a szinházi értékek meghatározása,a műsorévad irányítása és eb­ben kikerült a korábbi gyakorlattól a fővárosi szinházi élet irányítása és ennek csak örülhetünk, mert ezt mindenki mege­rősítette. Ami továbbra is gondot jelent és én azt hiszem hogy legalább ennyit megérne ha politikai testületi állás- foglalásnak tekintjük hogy a SChiffer János mondta felhívjuk a figyelmet hogy olyan területeken mint a szinházirányitás- ban tévútra vezethet ami mindenképpen önfenntartóvá akajuk I tenni, a szinházak működését. Hiszen a szinházak működésében és erre voltak példák a fővárosi szinházirányitásban is, ugyan megjelentek s ez igaz a közművelődés egyéb területén is megjelentek olyan szinházi produkciók amelyek lehet hogy önmagukban gazdaságosak és rentábilisak sőt nyereségesek de ezek értékeiről művészi értékeiről nagyon sokan és sokféle­képpen nyilatkoztak, s igazán nem támogatták. Ennek követ- > kezménye az is hogy a fővárosi tanács tulajdonképpen rájött arra hogy bizonyos értékeket első sorban pénzeszközökkel próbál támogatni, orientálni, és idáig jutottunk a vitában is hogy tulajdonképpen az a kérdés hogy mennyit tudunk for­dítani erre, tehát be kell hogy ismerjük hogy ahhoz hogy mi értékeket akarunk s a szinházi életet fönn akarjuk tartani í» akkor ez pénzbe kerül,s én úgy érzem hogyha a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottsága ezt fölvállalja a város közvéle­ménye előtt is akkor ezzel sokat tett. Nem kell szégyenlős­nek lenni és nem azt kell mondani hogy a nagyon rosszul gaz­; | \\\ \ i _ — - - . . .. - -*-■ -- - . ■■ ■ A ■ ' ■ -----­_ _ te X

Next

/
Oldalképek
Tartalom