1989. december 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
123
- V ■ 00 » m> t mp- 17 becslés elve alapján feltételezzük, hogy az adott szerkezeten a válla- latbaadás 5 éve alatt minden évben előfordul a maximálisan lehetséges hibák összessége. (Ezzel eleget tettünk annak az alapkövetelménynek is, hogy a folyamatos ellenőrzésnél? és a szükség szerinti mértékű és mélyi ségű beavatkozásoknak biztosítani kell, hogy a szerkezet legalább a határállapotra előírt minőségi és állapotjellemzőket mutassa.) | Az egyes épületekkel kapcsolatos egyedi előírások a táblázatban megadott minimumnál magasabb igényszintet is megállapíthatnak, az adott épület vállalkozásba adáskori állapotának figyelembevételével. Erre az esetre külön kell értelmezni a "hibátlan" szerkezet karbantar- . tási szükségletét (ezzel az OER nem foglalkozik.) Bár a hibátlan az OER-elvei szerint, "megfelelő, beavatkozást nem igényel" alapdefinícióval rendelkezik, logikus és műszakilag indokolt azon karbántartási igény előbecslése, amely alihoz szükséges, hogy az adott szerkezet folyamatosan ebben az állapotkategóriában tartható legyen. i f Az épületszerkezeteket három fő csoportúra bonthatjuk, abból a szempontból, hogy az egyes szerkezetei? épületen belüli saját funkciójuk és tulajdonságaik, illetve más szerkezetekre gyakorolt hatásuk, azokkal való kapcsolataik miatt milyen karbantartási jelentőséggel - mint elsődlegesen meghibásodó szerkezetek, illetve mint további hibák forrásai - bírI nak. Az első csoportba tartozó szerkezetek - pl. tetőhéjazat - más szerkeze» tekre gyakorolt Íratása és várható meghibásodási gyakorisága a legnagyobb, így az idetartozó szerkezetek esetében a hibajelenségek max. évi 2 %-át vélelmezzük. A második csoportnál - pl. homlokzat felületképzése - max. évi 1 %-ot, a harmadik csoportnál - pl, függőleges terherhordó szerkezetek - max. évi 0,5 %-ot tételezünk föl. Az előzőekben részletezett alapelvek szerint a rendelkezésre álló OER- adatbázisából minden szerkezetnél meghatározható a javítandó rész mérté- ' > ke (az adatlap mennyiségi és állapot rovatának, valamint a 2. táblázat %-os értékének összevetése útján), az anyag, kialakítás rovatokból megállapítható az elvégzendő javítási munka neme. Ezekből következik az alkalmazható technológia, illetve a munka várható kihatása más szerkezeti elemekre. Ezzel a módszerrel olyan leírást tudunk adni az épületről - szerkezetenként! bontásban -, amely a továbbiakban mintegy "költségvetési kidk i : u j
