1989. október 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

357

| i j - $ ­' Az elmúlt másfél év tapasztalatai azt bizonyították, hogy a kapcsolattartás hatásköri megosztása a bírósá­gok ás gyámhatóságok között nem vált be. A bíróságok igen sok esetben a házassági és gyermekel­helyezési perek során mellőzik a kapcsolattartás sza­bályozását, vagy döntésük esetén az Ítéletek kiegészí­tésre szorulnak, nem rendelkeznek a kapcsolattartás i í mellékkötelezettségeiről. A válóperek elhúzódása ese­tén a különélő szülőnek hónapokig, esetenként 2-3 ^ ^ évig nincs érintkezési lehetősége a gyermekkel. Tekin­tettel arra, hogy igen gyakori a nagyszülői kapcsolat- tartás szabályozása iránti kérelem,ez nem tartozik birói hatáskörbe még abban az esetben sem, ha a szü­lők között gyermekelhelyezési, illetve házassági bon­tóper van folyamatban, igy ugyanazon kiskorú kapcsolat- i tartási ügyében párhuzamos eljárás folyhat a biróságon és gyámhatóságon is. Javaslatunk a következő: A kapcsolattartási ügyekben vissza kell állítani a gyámhatóságok hatáskörét és a bíróságoknak olyan lehetőséget adni, hogy gyerneksl- helyezési és házassági bontóperekben az ügyfelek kérelme alapján dönthetnek a kapcsolattartási vitában. Ugyanakkor a kapcsolattartásra vonatkozó döntések szi­lárdabbá tétele érdekében ki kell mondani, hogy a jogerős döntés megváltoztatására két éven belül csak a körül­mények jelentős változása esetén kerülhessen sor. » i-ra — fa to i i : I ■ i i j i [ : • **» <,wm

Next

/
Oldalképek
Tartalom