1989. augusztus 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

95

r ^

» *V: -1,1 ■ Hg®

}

t

és szolgáltató szervezetek a haszonból bizonyos részarányt fizessenek a fürdőnek, ezzel is elősegítve — közös érdekeltségi alapon — a fürdők önfenntartó képességének növelését),

— a fentiekhez kapcsolódva jelentős szerepet kaphat a jövőben a fürdőkereslet-kínálat egyeztetése (marketing vizsgálatok), ennek megfelelően olyan árpolitika alkalmazása, amely jobban igazodik az egyszeri - eseti — fürdőlátogatók, valamint a rendszeresen fürdőzők anyagi lehetőségeihez.

Megállapítható, hogy a felsoroltak részletes vizsgálata alapján hozandó intézkedések csak rész- eredményeket biztosítanak a gazdálkodás végső rendezésében. Alapvető megoldást az üzemeltetéshez szükséges megnövelt árkiegészítés jelent, a történelmi fürdők rekonstrukciójához pedig központi, állami pénzeszközök biztosítása szükséges.

:'! te? I

4.3 A megvalósítás módja, ütemezése, költségei

1 Jelenleg a fővárosi közfürdők — különösen a nyári időszakban — túlterheltek, és mivel átlagosan

fél évszázaddal ezelőtt épültek, műszakilag elavultak, állapotuk s ezáltal szolgáltatási színvonaluk is leromlott. Ennek teljes megszüntetésére egy ötéves tervidőszak nem elegendő.

Ezért a távlati programból a VII—VIII. ötéves tervben a legsürgősebb tennivalók elvégzését javasolja a koncepció, az alábbi szempontok szerint:

— a fürdők szerkezete teljes tönkremenetelének megakadályozására és az egészségügyi alapellátás javítása érdekében a sürgős rekonstrukciós munkák beindítását (Széchenyi, Lukács,

Gellért gyógyfürdő gépészeti berendezései), az üzembiztonság érdekében is;

— kisebb mértékű beruházásokat, felújításokat igénylő beavatkozásokat, figyelemmel a kapacitásbővítés lehetőségeire;

— a fürdővíz minőségének javítása és a gyógyvizek takarékosabb felhasználása érdekében a vízszűrő-forgató berendezések alkalmazását minden olyan fürdőmedencénél, amely nem terápiás célú gyógymedence;

— jelentősebb kapacitásbővítés érdekében új létesítmények építési lehetőségének feltárását (északbudai termálcentrum kialakítása a Csillaghegyi uszoda, a Római strandfürdő és Pünkösdfürdő bővítéseivel).

A kialakult helyzetben a koncentrált pénzeszközöket elsősorban rekonstrukcióra kell fordítani.

A rekonstrukciókat célszerű úgy elvégezni, hogy lehetőség szerint növekedjék a befogadóképesség is a további rekonstrukciók idején kieső fürdőkapacitások pótlására.

A fürdő fejlesztésére felhasználható anyagi eszközökből az új közfürdőkre fordítandó összegek aránya akkor növekedhet, amikor az alapvető rekonstrukciós feladatok már megoldottnak tekinthetők.

A gyógyvízkincs jobb népgazdasági hasznosítása érdekében törekedni kell a külföldi tőke produktív bevonására. A jelenleg már minősített és a jövőben is rendelkezésre álló gyógyvízmennyiség lehetővé teszi 3-4 kétszáz szobás gyógyszálló gyógyvízszükségletének biztosítását. Mivel a tapasztalatok szerint a felépített gyógyszállók költségének megtérülési ideje 10-15 év között van, ezért ezek csak hosszabb távon járulhatnak hozzá a fürdők önfenntartó képességének növeléséhez.

95