1989. július 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
38
i- 11 lelően vehetnék át a kontrollt lakóépületük felett és ezzel arányosan rendelkeznének, gazdálkodnának a bevételekkel. Ezek a megoldások választási lehetőséget adnak a jelenlegi bérlők számára. A reprivatizálást egyébként mindaddig javasoljuk folytatni, amig a kedvezményezett tanácsi /kezdetben szociális és önfinanszirozó, később önfinanszírozó/ bérlakások a főváros összes lakásállományának kb. l/4-ére-l/3- ára nem csökkenek. /A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egy nagyvárosban kb. ekkora számú szociális jellegű lakásra van szükség./ Ez kb. 25o ezer lakás. Itt említjük meg, hogy a fővárosban a jelenleginél nagyobb számban lenne szükség gazdálkodó szervezetek ra. tulajdonában álló szolgálati, vállalati lakásokra, amelyet a bérlők a funkciójuk betöltésének időszakára kaphatnának meg. Ezek a feladatok a fővárosi lakásalapot nem terhelhetik tovább. d/ A tanácsi tulajdonba kerülő lakásállománynál alapvető cél, hogy az időszerű fenntartási feladatok folyamatosan elvégzésre kerüljenek, felújitási elmaradások ne keletkezzenek,és emellett minél gyorsabb ütemben kerüljön felszámolásra a jelenleg még meglévő felújitási elmaradás. E cál megvalósításának anyagi eszközei:- szükségesnek tartjuk a felújitási elmaradás felszámolásához garanciák mellett az anyagi támogatás központi biztosítását, egyéb vonatkozásban az értékbecslésen alapuló valorizált bérleti díjbevételeket.A felújítási elmaradáshoz szükséges pénzeszközök biztosítására a tulajdonosi reformról rendelkező törvényben foglalt garanciát kérünk. Ha ez így nem garantálható, az elmaradt felújitású épületeket nem vennénk át, hanem továbbra is állami tulajdonban maradnának. Ebben az esetben a felujitások elvégzéséről - a pénzeszközök ütemezett biztosításával, a vállalkozói formák kihasználásával és nem utolsó sorban az állam tulajdonosi felelősségével - a központi szerveknek kell gondoskodniuk, pl. a PM. által kialakított vagyonkezel szervezet utján, és a felujitások befejezéséhez képest, folyamatosan történne az ilyen épületek tanácsi tulajdonba adása. e/ Az ingatlankezelés rendszerének átalakításánál alapvetően azt kell figyelembe venni, hogy a helyi tanács mint testület lesz a tulajdonos, akinek a vagyonnal való gazdálkodást kell megoldania. A helyi tanács kvázi tulajdonosa az ingatlankezelő vállalatnak is. Ezért az előzőek figyelembe vételével a helyi tanácsra kell bízni az IKV-k szervezeti átalakítását. J? Éti _ _ — - - •' fo [ I —
