1988. május 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

311

* '#*& *♦* ■■*+

i

6

lelő munkával történő ellátása egyre nehezebb.

Mindemellett a szociális foglalkoztatókban bedolgozóként való foglalkoztatási igény Budapesten a jelenlegi létszám mintegy két- háromszorosa. A szűkös munkaellátottság mellett megfelelő kereseti lehetőség biztosításának kötelezettsége behatárolja a felvételi lehetőségeket.

i Az 1986.XII.31.-i állapot szerint a fővárosi szociális

foglalkoztatókban 5.103 bedolgozót foglalkoztattak. Döntő többségük /közel 70 % = 3.494 fő/ saját lakásán, alig több, mint 30 %-uk

/1.609 fű/ a foglalkoztatók különböző telephelyein dolgozott.

Közülük a megváltozott munkaképességű dolgozók aránya csupán 23,6 % volt /1.205 fű/, a többség /45,Q % = 2.295 fő/ az időskorúak

csoportjába tartozott. Családi és egyéb szociális indok alapján összesen 1.603 főt /31,4 %/ foglalkoztattak.

A nők aránya 85,5 % /4.362 fő/, férfi bedolgozó mindössze 741 fő volt /14,5 %/. Életkor szerint a 60 - 70 éven felüliek voltak többségben /együttesen 44,5 % = 2.270 fő./, 50 - 59 évig tehát

nyugdíjkorhatáron belül 15,1 % azaz 772 fő, a fiatalabb

korosztályból 20-49 évesig közel 40 % /1.959 fő/ dolgozott. A 19 éven aluliak száma mindössze 102 fő. /2,0 %/ volt.

/A részletes adatokat 2-3 sz. mellékletek tartalmazzák./

Mindez azt igazolja, hogy főként a fiatalabb korosztályokba tartozó betegség, vagy baleset miatt megváltozott munkaképességű dolgozók csak végső megoldásként választják a Szociális Foglalkoztatót. A foglalkozási rehabilitáció igazi útja az ő számukra a különböző munkáltatóknál ajánlott és szükséges - sajnos igen ritka - munkahely átalakítás, vagy az egészségi állapotuknak megfelelő szakmára történő átképzés, amelyről a későbbiekben számolunk be. ----------------------------—- -------------------------—--------—--------—--------------------------------------------------------------------------- ^ X