1988. május 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
147
I • ~ ” föta ! * • - •. sss® i 6 lelő munkával történő ellátása egyre nehezebb. Mindemellett a szociális foglalkoztatókban bedolgozóként való foglalkoztatási igény Budapesten a jelenlegi létszám mintegy két- háromszorosa. A szűkös munkaellátottság mellett megfelelő kereseti lehetőség biztosításának kötelezettsége behatárolja a felvételi lehetőségeket. Az 1986.XII.31.-i állapot szerint a fővárosi szociális ta k foglalkoztatókban 5.103 bedolgozót foglalkoztattak. Döntő többségük /közel 70 % = 3.494 fő/ saját lakásán, alig több, mint 30 %-uk /1.609 fő/ a foglalkoztatók különböző telephelyein dolgozott. Közülük a megváltozott munkaképességű dolgozók aránya csupán 23.6 % volt /1.205 fő/, a többség /45.0 % = 2.295 fő/ az időskorúak csoportjába tartozott. Családi és egyéb szociális indok alapján összesen 1.603 főt /31.4 %/ foglalkoztattak. A nők aránya 85.5 % /4.362 fő/, férfi bedolgozó mindössze 741 fő volt /14.5 %/. Életkor szerint a 60 - 70 éven felüliek voltak többségben /együttesen 44,5 % = 2.270 fő./, 50 - 59 évig tehát nyugdíjkorhatáron belül 15,1 % azaz 772 fő, a fiatalabb korosztályból 20-49 évesig közel 40 % /1.959 fő/ dolgozott. A 19 éven aluliak száma mindössze 102 fő. /2,0 %/ volt. /A részletes adatokat 2-3 sz. mellékletek tartalmazzák./ Mindez azt igazolja, hogy főként a fiatalabb korosztályokba tartozó betegség, vagy baleset miatt megváltozott munkaképességű dolgozók csak végső megoldásként választják a Szociális Foglalkoztatót. A foglalkozási rehabilitáció igazi útja az ő számukra a különböző munkáltatóknál ajánlott és szükséges - sajnos igen ritka - munkahely átalakítás, vagy az egészségi állapotuknak megfelelő szakmára történő átképzés, amelyről a későbbiekben számolunk be. tó I I ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
