1988. április 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
111
- - i **"*í mm I mányzati szinttől történő kiépitése, az egységes szociálpolitikai koncepció és irányitás. A szociálpolitikai tevékenységek között emiatt sok az átfedés,a kapcsolatrendszer hibájából egy családot több helyütt gondoznak, az arra rászorulók egy része pedig felderitetlen marad. dr.Szegedi Nándorné : Az integrált szervezetű családsegitő központok hálózatának mihamarabbi kialakítását tartja szükségesnek. Hofer Miklós: A családsegitő központok fővárosi hálózatának teljes kiépítésével a 70 db egységet kevésnek tartja; fontosnak tartja a családsegitő központok és a már kialakult és jól működő hálózatok munkájának összehangolását, a társadalmi szervezetek lakóterületi egységeivel való szoros kacsolat- tartást. dr.Ágai György: A kisérleti működés tapasztalatait értékelve elmondja, hogy a központok munkáját megnehezítette az egységes (hatás-feladatkört, a kapcsolatrendszert szabályozd) felső szintű jogi szabályozás. A nevelési tanácsadók szervezetének fenntartását, vagy tevékenységük integrálását a családsegitő központokba munkaszervezési feladatnak tartja. dr.Rőder Edit: A családsegitő központok kisérleti időszakban történő működését a Szociálpolitikai Bizottság példaértékűnek és nem értékmérőnek tartja, ezért a tapasztalatok értékelését elengedhetetlennek tartja. A hálózat kiépítésekor a családsegitő központokat egységes szervezetként kell kezelni, megtartva (akár integrált, akár eredeti szervezetben) a már kialakult és jól működő hálózatok tevékenységét is. Az egyes szociálpolitikai tevékenységi körök átfedése csak abban az esetben káros, ha az arra rászorult családok felderítetlenek maradnak. Nagyobb propagandát kell az uj szervezetnek kifejteni, és nagy hangsúlyt fektetni a szakemberkiválasztásra, akik munkájuk mellett a hozzájuk fordulók szemléletére is hatnak. Gyulai Gabriella: Hozzászólásában elmondja, hogy a családsegitő központok országos hálózatának 1990-ig történő kiépítésére jelenleg nincs garancia. A fővárosi hálózatot ne az un. kisvárosi modell (a 30 ezres lélekszám) alapján, hanem a városegységek, a településszerkezet és az ott élő lakosság szociális összetétele figyelemI fö 1 ( , U - T f
