1988. március 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

4

_ x

* < «N»M« *:m+

f* < Jv . ( '"'.©f-'i"'l- 2 A strukturavitában sokféle, ellentmondásos nézet, kívánság fogalmazódott meg, melyek a jelenlegi szinházi intézményrendszer szerkezetének, működésének további fenntartását vita tárgyává tették, s a különböző szinházi formációk egyidejű létjogosultságát vetették fel. így például az állandó színházak, állandó társulatok mellett a stag- gione rendszerben (egy produkcióra szerveződött alkalmi társulások- kai) dolgozó szinházi együtteseket, a repertoár játszási rend mellett az ensuit forma (egy produkció folyamatos színen tartása) lehetőségét, a kamaraszínházakkal rendelkező nagyszínházak kettéválasztását, s a kamaraszínházak önállósodását, a társulattal nem rendelkező, befogadó színpadok számának gyarapítását,stb. javasolták. A jelenlegi szinházi struktúrát, a szocialista vívmányok és művészi értékek legadekvátabb őrzőjének tartó nézetek ütköztek a legradikálisabb elképzelésekkel.(Ezek közül Pl.: minden színházat feloszlatni s minden színészt egy közös Szinházi Alaphoz szerződtetni.)

A struktuavitában (s az azt megelőzőekben) jelentkező sokféle álláspontból azonban néhány igény egyértelműen fogalmazódott meg :- a változtatások ne verjék szét az eddig elért értékeket,- növekedjék a szinházi műhelyek önállósága,- javuljanak a működési feltételek,- fogalmazódjék meg az irányítás részéről az értékek megőrzését és támogatását célzó határozott elvi koncepció.

*

A szinház társadalmi szerepéről

A vitában a szakemberek kifogásolták a színházművészet csökkenő társadalmi megbecsülését és ebből következő csökkenő szerepét, melynek egyértelmű és kézzelfog aható bizonyítékát a csökkenő értékű és arányú állami támogatásban látják.

!■ ' ■

ii - • • . i k

______ ir m---------m-----