1988. március 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

177

•' £ >'■'• ré VQQ fö \ ■■' ©Q/OT. . V.' ‘ ' • ;©• fc It I- 2 ­A strukturavitában sokféle, ellentmondásos nézet, kívánság fogalma­zódott meg, melyek a jelenlegi szinházi intézményrendszer szerkeze­tének, működésének további fenntartását vita tárgyává tették, s a különböző szinházi formációk egyidejű létjogosultságát vetették fel. így például az állandó szinházak, állandó társulatok mellett a stag- gione rendszerben (egy produkcióra szerveződött alkalmi társulások­kal) dolgozó szinházi együtteseket, a repertoár játszási rend mellett az ensuit forma (egy produkció folyamatos szinen tartása) lehetőségét, ta a kamaraszínházakkal rendelkező nagyszínházak kettéválasztását, s a kamaraszínházak önállósodását, a társulattal nem rendelkező, befogadó színpadok számának gyarapítását,stb. javasolták. A jelenlegi szinházi struktúrát, a szocialista vívmányok és művészi értékek legadekvátabb őrzőjének tartó nézetek ütköztek a legradikálisabb elképzelésekkel.(Ezek közül Pl.: i minden színházat feloszlatni s minden színészt egy közös Szinházi Alaphoz szerződtetni.) A struktuavitában (s az azt megelőzőekben) jelentkező sokféle álláspont­ból azonban néhány igény egyértelműen fogalmazódott meg :- a változtatások ne verjék szét az eddig elért értékeket,- növekedjék a szinházi műhelyek önállósága,- javuljanak a működési feltételek,- fogalmazódjék meg az irányítás részéről az értékek megőrzését és támogatását célzó határozott elvi koncepció. V A szinház társadalmi szerepéről A vitában a szakemberek kifogásolták a színházművészet csökkenő társadalmi megbecsülését és ebből következő csökkenő szerepét, melynek egyértelmű és kézzeifogaható bizonyítékát a csökkenő értékű és arányú állami támogatásban látják. ! jto? í ,- - - ®§ x _

Next

/
Oldalképek
Tartalom