1988. február 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
299
♦ 1- 4 A pénzeszközök felhasználása során általában érvényesült a működtetés elsődlegessége. Az intézmények gyakrabban éltek előirányzat-felhasználási jogkörükkel, sok esetben más feladatok kényszerű elhagyásával biztosították az alapfeladatok ellátását, valamint a halaszthatatlan állagmegóvási munkákat. Feszültségek ennek ellenére főként ez utóbbi területen, valamint a szakmai eszközök beszerzésénél keletkeztek. A bevételi többletek és a pénzmaradványok e feladatokra történő koncentrálása mellett is a lemaradás - a tapasztalatok szerint - fokozódik. t Gondot okozott több gazdálkodó szervnél a pénzfelhasználás évközi Utemtelensége, amely miatt a második félévben a kiadások további visszafogására kényszerültek. Ebben a szállítóknak való kiszolgáltatottság és a szűkülő pénzügyi feltételek egyaránt szerepet játszottak. A gazdaságosabb megoldások keresése, illetve azok eredményessége változó képet mutat. Általánosnak tekinthetőek elsősorban a már korábban is jellemző tevékenységek, igy a vállalatokkal történő együttműködés, a belső szolgáltató egységek tevékenységének bővitése, az időszakos árengedmények kihasználása stb. Új megoldást jelent a kórházak többségében bevezetésre került "hatékonysági jutalom" rendszer. A személyi érdekeltség megteremtésével több intézménynél a gazdálkodás hatékonyabbá, takarékosabbá vált. /Pl. Róbert, Weil Emil kórházakban, ahol a célok meghatározása, a megtakaritások kimunkálása körültekintően történt./ Kedvezőtlen tapasztalat ugyanakkor, hogy sok esetben nem fordi- ; tottak kellő figyelmet reális célok felkutatására, a megtakaritások kimutatására /pl. Korányi kórház,/ igy az ösztönző rendszer célját nem, vagy csak részben érte el. Célszerű kezdeményezések a takarékosabb megoldásokra más területen is történtek, pl. célfeladatok kiírása pályázatok meghirdetésével /Pesti Barnabás SZKI/. J f© p 1 II , ___ __ ______________________________________________________________
