1987. szeptember 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
271
* »**»*> .«£!# i ! i kezők között, terjed a munkáltatók /vagy a telephelyek/ közötti és a vállalaton belüli munkaerő átcsoportosítás és az ezekhez kapcsolt átképzések gyakorlata is. Mindezek hatása a munkaerő-kereslet számszerű és fokozatos csökkenésében is lemérhető, főleg azonban a globális igény összetételének módosulásában érzékelhető. A munkaerő-igény az öt évvel korábbinak 2/3-ára csökkent, ezen belül folyamatosan növekszik az egyes konvertálható szakmunkások iránti kereslet. Egyes foglalkozásokban változatlanul fennmaradt a hiány, az ujabb technológiák pedig, mint pl. az elektronizáció, a korábbiak helyett más, vagy újabb szükségletet teremtettek. Ezzel közel egyidőben a fővárosi munkaerőhelyzetben alapvetően demográfiai eredetű változások is várhatók. Folyamatosan nő az iskolai tanulmányok befejeztével munkába álló fiatalok száma, ami a foglalkoztatásban az előző évtized- ^ hez képest ellentétes demográfiai cserét eredményez. Amig a hetvenes években minden 100 nyugdíjba vonulót 60-70 pályakezdő pótolt, a munkába álló fiatalok száma jelenleg már megközelíti, számítások szerint a kilencvenes évek elején pedig jóval meghaladja a nyugdíjazás miatt kiesőkét, s a prognózis nem is a tervezett - esetleg felemelt -, hanem a jelenlegi nyugdíjkorhatárral számol. A következő években tehát a főváros munkaerő-helyzetének alakulásában egymással ellentétes /munkaerő-kereslet bővitő, a munkaerő-mobilitást élénkitő, illetőleg a kínálatot növelő/ hatások egyidejű érvényesülésével kell számolnunk. Ezek közé soroljuk a racionálisabb létszám-felhasználás kényszerét, a minőségi követelmények érvényesitését, a pozitiv demográfiai egyenleget, de a tervezett egyes szociálpolitikai /GYED kiterjesztése/ és életszinvonalpoliti- kai /a 40 órás munkahét általánossá tétele/ stb. intézkedéseket is. A foglalkoztatáspolitika eszközrendszerét tehát mindezek figyelembevételével kell meghatározni és működtetni. Továbbfejlesztésének pedig arra kell irányulnia, hogy az ebből adódó feszültségeket a munkaerővel való hatékonyabb gazdálkodás iránti igény feladása nélkül, de a munkához való jog állami kötelezettségének érvényesitésével, és lehetőleg minél kevesebb emberi konfliktus árán 1 oldhassa fel. A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer főbb vonásai A munkaügyi eszközrendszer, de különösen annak az utóbbi években /1983-tól/ felgyorsult módosulása igyekezett lépést tartani a gazdasági környezetben fM-WM# ^ ' " ———fc— " U "
