1986. november 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

5

I i- 3 ­A. fővárosi, cigány., lakosság, általános. jellemzői Budapesten 1986-ben becsléseink szerint mintegy 42-45 ezer fő állandó lakos, mintegy 28-30 ezer fő ideiglenes lakos he­ti vagy havi ingázp cigány él. További kb. .10 ezer fő a napi > ingázó fővárosi munkavállaló. /A becslések reprezentativ felmérések, a családgondozók adatai és az oktatási statisz­tika alapján készültek./ Együttesen ez mintegy 82 ezer főt jelent. Az állandó budapesti cigány lakosok a fővárosi la- ^ kosság 2 %-át teszik ki. Az ideiglenes lakos heti ingázókkal ez az arány 3,5 %, amely megközelíti az országos átlagot. /1960-ban 20 ezer, 1976-ben 30 ezer, 1901-ben 35 ezer fő volt a becsült budapesti állandó cigány népesség./ A növeke­dés elsősorban a betelepülés,valamint a gondozói hálózat ál­tal nyújtott pontosabb becslési lehetőség következménye. Az utóbbi öt évben 20 %-kal, mintegy 7 ezer fővel nőtt az állandó lakosok száma, amelyet elsősorban a vidékről történő felköltözések száma befolyásolt /vidéki putritelepek léte, munkaalkalom hiánya, építőipari válság, nagyváros olvasztó­tégely hatása következtében/.A fővárosi cigány lakosság szü­letési arányszámai 10 éve folyamatosan csökkennek, és megha­tározóan közelednek a 2-3 gyermekes családmodellhez. A Budapestre történő napi és heti munkavállalási célból tör­ténő ingázás mutatója az utóbbi 5 évben stagnál. A főváros cigány lakossága életmódjában rendkívül erősen differenciálódott, rétegződött. Céljaik a cigányságukhoz va­ló viszonyuk is ennek megfelelően sokszínű. Hatnak az in­tegrációs és asszimilációs folyamatok. A társadalmi beilleszkedés folyanvtaira erős befolyást gya­korolnak a cigányágról kialakult előítéletek. 0 I ­1 1 , tó %. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom