1985. november 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
154
- * f#+ : [ ' i ■ m m 4 - 2 - ■ Az MSZMP XIII. Kongresszusa 1985. márciusi határozatában kimondta "Kiemelt feladatnak kell tekinteni a távközlés, a telefonhálózat gyorsabb fejlesztését". Az előirányzott Kormányintézkedések ma még csak ígérik a kedvező változást a VII. ötéves tervben, de ezek sem oldják meg a ma problémáit és nem oldják fel azokat a feszültségeket, amelyek az elmúlt évtizedekben halmozódtak fel. Az elmúlt 30 évben Magyarországon a beszélőhely sűrűség négyszeresére nőtt, ugyanakkor az európai fejlődési átlag 6,5-szeres. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok alapján a távközlés megfelelő fejlesztését a népgazdaság összberu- , házásainak 2-4 %-a biztosítaná úgy, hogy ne korlátozza a népgazdaság fejlődését. Ez az érték nálunk hosszú ideje mindössz- sze 1 %. A jelenlegi szintünk az 1. és 2. mellékletből látható. Az 1985. évi országos 14 telefon/100 lakos sűrűség az európai átlagnak a felét sem éri el. Budapest viszonylagos helyzete országon belüli ellátottság szempontjából kedvező, mivel 1985. végén itt üzemel az ország 1.470.000 telefonjából 731.000. Budapesten 35/100 lakos a telefon-sűrűség, vidéken ez az érték csak 8,8/100 lakos. A lakásállomások száma Budapesten 286.000, vidéken 216.000. A fővárosban 3, vidéken 14 lakásra jut egy telefon. A főváros hazai összehasonlításban kiemelt ellátását igazolja államigazgatási súlya és az ipari termelésből való fe részesedése. A 70-es évek kezdetétől azonban nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy erőteljesen megindult a vidéki körzetek fejlődése, ipari, mezőgazdasági, államigazgatási és kultúrális szempontból egyaránt. A decentralizált ipar- fejlesztés és az államigazgatás Budapest szempontjából is fontossá teszi a vidék telefon fejlesztését. A korábbi kiemelés ellenére sem sikerült azonban Budapesten a távbeszélő gondokat megoldani. | fl |L„ _________________________J { I ■ * ► -
