1985. szeptember 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
22
* <•■-•■ **» -*•» 1 1.3. A közok tatősi intézményhálózat A demográfiai mozgás hatása Budapest közoktatási helyzetére A fővárosban az élveszületések száma 1953 és 1954 években volt a legmagasabb. A születések száma 1962-ben érte el a mélypontot és ujabb csúcs az 1974-77 években következett be. Az óvodákat az első hullámhegy 1956-ban érte el. A férőhelyek száma pedig 1960-ig emelkedett, utána 1968-ig lényegesen nem változott. A demográfiai mélypont idején a minőségi mutatók is kedvezőbbek lettek. 1970-től a mennyiségi mutatók / óvodák, férőhelyek, óvónők száma/ dinamikusan emelkedtek, de az igények növekedésével még így sem tudtak lépést tartani. Az él- 1 talénos iskolákban 1959-ben kezdődött a létszámnövekedés és az 1961/62-es tanévben tetőzött. A mélypont az 1972/73-as tanévben következett be. A második hullám az 1980/81-es tanévben kezdődött, melynek következtében a mennyiségi igények hatására ugrásszerű volt a fejlődés: a termek száma 23,1 %- kai, a napközis, illetve tanulószobai ellátásban részesülő tanulók szóma 22,6 %-kal, a pedagógusok létszáma viszont csak 15,1 %-kal nőtt. A középfokú oktatást az első demográfiai hullámhegy 1967-ben érte el, s 1969/70-ben tetőzött, majd ettől kezdve lassú csökkenést mutat. A csökkenés mértéke azonban nem volt jelentős, mert vele párhuzamosan a középfokú képzés iránti igények lényegesen emelkedtek, és bizonyos mértékben megváltozott a képzési strukrúra is. A 80-as évek első felében a közoktatási intézményekben a gyermekek Ö88zlét8zéma folyamatosan növekedett. Ezen belül azonban egyes korcsoportok létszámváltozása eltérően alakult:- Az óvodás korúak száma évente 4-5 ezer fővel csökkent, ez a tendencia a VIII. tervidőszak végéig érvényesül, majd 1993- tól évi 2 ezer fővel növekszik az ezredfordulóig. ll 1 I | 19 ------------------
