1985. április 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
13
' “ :F1 \ 3 de vannak liagyományos, főként könnyű- és élelmiszeripari üzemek is. Az ipari fejlődésnek jellemzőjévé vált, hogy a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenysége nagymértékben bővült. Ez javította az itt élők foglalkoztatási és jövedelmi viszonyait, hozzájárult ahhoz, hogy a főváros háttéripara megerősödött, a szolgáltatások fejlődtek, mindez — különösen az időszak derekán — munkaerő-elszívó hatással volt fővárosunk ipari vállalataira. Az iparral szemben támasztott egyre nagyobb követelményeknek az agglomeráció ipara csak részben tudott megfelelni. Nem elég hatékony és csökkenő irányzatot mutat a meglévő kapacitások kihasználása. A piaci változásokhoz és a munkáslétszám csökkenéséhez főként az értékes állóeszközökkel bíró és több műszakos munkarendben dolgozó fővárosi nagyüzemek alkalmazkodtak megkésve és rugalmatlanul. Az is előfordult - igaz, kis számban -, hogy a térség adottságainak meg nem felelő, gazdaságtalanul működő, munkaerőigényes vállalatokat, tevékenységeket megszüntettek, de nem haladt kellő ütemben az intenzív minőségi fejlődés. A műszaki fejlesztés, a termelési és a termékszerkezet korszerűsítése és a termelésirányítás színvonala is elmaradt a kívánalmaktól. Jellemző módon a fővárosi ipar telephelyei széttagoltak maradtak, s ez termelésszervezési, gazdaságossági és városképi szempontból egyaránt kedvezőtlen jelenség, továbbá nem oldódtak érzékelhetően a munkaerő-feszültségek sem. A budapesti építőipar teljesítőképessége az 1970-1983 közötti időszakban tovább fejlődött, műszaki szerkezete megváltozott, gépesítettsége javult. Az építési feladatok megvalósítása azonban - az előző évtizedek irányzatához hasonlóan — feszültségekkel volt terhes. Ez a főváros építési szükségleteinek nagyságából, az építőinari kapacitás bővítésének korlátaiból fakadt. Az egyensúlytalanság mérséklődött, de bizonyos szakmákban (pl. a szakiparban) — különösen a legutóbbi egy-két évben — a feszültségek fokozódtak. Ennek következtében a lakásépítés ütemessége visszaesett és minőségében sem következett be lényeges javulás. A lakásárak indokolatlan növekedése az utóbbi időben értékesítési nehézségeket is okozott. A budapesti székhelyű szervezetek fontos szerepet töltenek be az ország más területein végrehajtandó állami nagyberuházásokban, különleges építési feladatoknak a megvalósításában. Közben azonban a fővárosban megvalósuló építési feladatoknak majdnem az egynegyedét nem budapesti székhelyű építőszervezetek és külföldiek végzik. A közelmúltban néhány esetben már éreztették hatásukat az egyensúly javítására és a vállalkozói típusú építőipar megteremtésére 1982-ben hozott intézkedések. , A fővárosi építőipari szervezetek dolgozóinak száma az utóbbi években az ágazat átlagát meghaladó ütemben mérséklődött, növekedett az élőmunka-igényes tevékenységeknek az aránya, s nagyobb lett a munkaerő-hiány a liagyományos építőipari szakmákban és a szakiparban. Az övezetben a fővároshoz viszonyítva a hiány kisebb. Az övezet építőipara, főként a mezőgazdasági üzemek építőipari részlegei részt vettek a fővárosi építkezések munkáiban. A főváros házgyárai és az övezet között is kialakult kisebb mértékű területi együttműködés. Az agglomerációnak viszonylag gyengébb talajadottságai és a megművelt területeknek a csökkenése ellenére a mezőgazdaság tevékenysége lendületesen fejlődött, s nagymérI I ti A " fa tataPta— i
