1984. június 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
149
r ' - 5 ». A Tanácsköztársaság idején munkaügyi és népjóléti népbiztoshelyettes, majd hadügyi népbiztos és a kormányzótanács tagja lett, A Tanácsköztársaság megdöntése után először Csehszlovákiába emigrált, majd Franciaországba, onnan Németországba költözött. 1928-ban Moszkvába ment, ahol magas gazdasági beosztásokban dolgozott. 1934-ben az ottani Gépipari Főiskola * igazgatójává nevezték ki. Ugyanezen évben koholt vádak alapján bebörtönözték. A börtönben halt meg. (Életrajzi adatait a Magyar Életrajzi Lexikon tartalmazza.) * Az emlékét megörökítő utcaelnevezés az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Agitáciős és Propaganda Bizottság állásfoglalásának megfelelően történik. » + dr. Arató Emil (Lúgos, 1885. november 17. - Budapest, 1978. április 30.): orvos, sportorvos, a munkásmozgalom harcosa. Már 1902-ben az MSZDP tagja lett. A Szocialista Diákmozgalom egyik vezetője. A Galilei Kör, valamint 1918-ban a Biztositó Pénztári Orvosok budapesti bizottságának tagja. A Tanácsköztársaság idején az orvosok szakszervezetében tevékenykedett. . 1920-tól kapcsolatban volt a KMP-vel és Stromfeld Aurél oldalán részt vett az MSZMP baloldali ellenzékének munkájában. A Munkás Testedző Egylet (MTE) orvosa, az úszószakosztály elnöke volt. 1924-től az Alko- hol Ellenes Munkás Szövetség alapitó elnöke. A munkás turizmus, a Gödi Fészek egyik kezdeményezője, a Magyarországi Vörös Segély egyik orvosa, 1925-től az MSZDP. III. kerületi szervezetének titkára. A felszabadulás ► után az MKP-ben tevékenykedett. Az Országos Testnevelési Tanács tagja, jL az Országos Sportorvosi Intézet igazgatója volt, majd 1961. évi nyugdiI jazásáig a Budapesti Testnevelés és Sportegészségügyi Intézet főigazgató főorvosa volt. Többek között a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével (1961.), a Szocialista Hazáért Érdemrenddel (1967.) ismerték el munkásságát. (Bár a névadó személyiség születésének 100. évfordulója 1985-ben lesz, 0 f ÉP' JÉ
