1983. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
97
r r 1 [ [ - 69 t A felvázolt állományváltozások alapján - a pótlási igényeket is figyelembe véve - a VI. ötéves terv^ / időszakban a szakmunkás iskolák összes létszámszükséglete kb. loo uj tanerő bevonását fogja igényelni. A VII. ötéves tervidőszakban - a tanulói létszám lassú felfutása miatt - mintegy 35o tanerőt kell bevonni. A VIII. ötéves tervidőszakban az állományváltozás következményeként a szakmunkásképzők munkaerőszükséglete ' összességében kismértékben még pozitív lesz. /Az első időszakban 1992/93-ig még növekvő, ez után azonban csökkenő szükségletre lehet számítani./ A IX. ötéves tervidőszak folyamán, a demográfiai változások, valamint a továbbtanulás szerkezetének módosulása következtében fellépő tanulói létszámcsökkenés - a kiesések pótlási igényeit is számításba véve - a szakképzés ezen elemében kb. 2oo fős tanerőcsökkenést tesz lehetővé. Ebben a két tervidőszakban a felszabaduló munkaerő elhelyezése esetleg gondokat okozhat. Ezt lehetne feloldani a szakmunkásképzőkben, a másod- és rokonszakmák és a gimnáziumokban a szakképzési fakultáció bevezetésével. Jelenleg a szakmunkásképző iskolák összes tanerőállományának 28 %-a közismereti, 25 %-a szakelméleti, 47 %-a szakoktató és gyakorlatvezető. Hosszú távon szintén ezeket a kialakult arányokat célszerű a szakképzés ezen elemében fenntartani. A szakmunkásiskolák pedagógiai és társadalmi státusza jórészt a gyenge tanulmányi eredmények, valamint a több esetben mostoha oktatási körülmények miatt igen alacsony. Ennek lényeges változására hosszabb távon sem lehet számítani, de a tanerőállomány képzettségét lényegesen növelni kell. A szakmunkásképzők pedagógusellátásának zavartalan biztosítása a tervezési időtáv első felében jelentős erőfeszítéseket fog követelni. Fentiek miatt prognózisunkban különösen a szakmunkásképző iskolákban az 199o-es évek elejéig a pedagógucsziikséglet növekedésének időszakában - fokozódó tanerőhiánnyal számoltunk. A szakmunkásképzés speciális tevékenységet folytató nevelői a szakoktatók. A szakoktatói állománynál is hosszú távon a pedagógiai végzettséggel rendelkező nevelők részarányának javítását célszerű elérni. Átmeneti megoldásként a szakmai elméleti órák és esetleg a szakmai gyakorlat egy részének oktatásába be lehet vonni a honvédségtől, a műszaki és egyben tanári oklevéllel rendelkező tiszteket óraadói megbízatással. Az időszakosan kieső /állandó helyettesítést igénylő/ állományi létszám az ilyen tipusu szakképzési intézményekben évenként kb. 3-4 %-ra becsülhető a teljes tervezési időtávban. A szakiskolák pedagógusellátásának tervezésénél problémát jelent a kétféle iskolatípus eltérő szerkezete. Az egészségügyi szakiskolák struktúrája inkább a szakközépiskolákhoz hasonlít, a gép- és gyorsíró iskoláké a szakmunkás iskolákhoz. A szükségletek részletes tervezése a rendkivül kicsi összes létszámok miatt igen nehéz, és nem részletezhető gyakorlatilag a szakközépiskolák létszámmozgásába beépíthető ezen iskolatípusok pedagógusszükséglete. Jelenleg az egészségügyi szakiskolákban az összes tanerő 3o %-a, a gép- és gyorsíró iskolákban 14 %-a közismereti tanár, szakelméletet az egészségügyi szakiskolák pedagógusállományának 18 %-a, a gép- és gyorsíró iskoláknál 17 %-a tanit. A szakmai gyakorlati tanárok megoszlása az egészségügyi szakiskolákban 52 %, a gép- és gyorsíró iskolákban 69 %. Hosszú távon a szakiskolák pedagógusellátásában a jelenlegi arányok megtartása indokolt, igy közismereti tanár: 19 %, szakelméleti tanár: 18 %, gyakorlati oktató: 63 56. |
