1983. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
42
r ' * r —r ------------------------------------------ „---------------------------------.. |íl "tel mii Ái — I I | ( ' i f If 2.5. A KÖZOKTATÁS HELYZETÉNEK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE. A FŐBB MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADATOK A fővárosi közoktatás fejlesztésének legfontosabb tendenciáit, illetve a jelenlegi helyzet értékelését a következőkben foglaljuk össze: A 70-es évek végétől, a demográfiai hullám feszítésében az uj nevelési és oktatási tervekre való felkészüléssel és fokozatos bevezetésével, nagy küzdelem folyt azért, hogy a főváros iskoláiban, óvodáiban a pedagógiai tevékenység minősége ne romoljon, illetve elfogadható szinten maradjon. A budapesti pedagógusok helytállását mutatja az, hogy ebben a nehéz helyzetben is jelentős, országos bevezetést is elért pedagógiai kísérletek indultak a fővárosból. /Pl: iskolaotthon, korrekciós osztályok, klubnapközi, irányitási modell-kisérlet, stb./. £ Az óvodák vezetői és nevelői jelentős erőfeszítéseket tettek az óvodai nevelési program megvalósítására akkor, amikor az óvónőhiány, a zsúfoltság a minimális célok elérését is kérdésessé tette. Tevékenységük eredményei a munkára, a közösségi életre nevelés terén, a megfelelő szokások kialakításában, az iskola- előkészités javításában mutatkoztak meg. Az óvodák, a személyi, a tárgyi és az elhelyezési feltételeiktől függően, különböző mértékben tudtak eleget tenni a személyiség-fejlesztés azon területein, ahol az egyéni vagy kiscsoportos foglalkozások szervezeteivel lehet eredményeket elérni. Az anyanyelvi nevelés gyengeségei, a beszéd, ós ezzel kapcsolatban a gondolkodás fejlesztésének hiányosságai elsősorban ezekre a körülményekre vezethetők vissza. A helyzetet nehezítette az is, hogy nőtt az organikusan, pszichikusán és szociálisan sérült gyermekek száma. A magas létszámok, az óvónőhiány közepette az esélyegyenlőtlenség csökkentése, a hátrányos családi körülmények kompenzálása csak eseti eredményekkel járhatott. Az általános iskolai uj tantervek bevezetése, az iskoláztatás eredményeinek szintentartása rendkivüli erőfeszítéseket kívánt és kiván ma is. A nagyarányú tanterem épités, az iskolai ós iskolán kivüli szükségtantermek kialakítása ellenére is növekedett az egy osztályteremre, illetve egy tanulócsoportra jutó gyermekek száma, ami rontotta az iskola pedagódiai eredményességét. Egyúttal csökkentek a különböző tevékenységek /mozgalmi munka, szakkörök, előkészítő foglalkozások stb./ lehetőségei is. Nehezíti a helyzetet, hogy évről évre növekedik az jskolaéretlen, a felmentett és a korrekcióra szoruló tanulók száma. A korrekciós osztályok szervezése, a pótlé foglalkozások rendszere és az ezekhez kapcsolódó folyamatos felzárkóztató tevékenység eredményezte azt, hogy a tanévvesztők, osztályismétlők száma nem növekedett. A lemorzsolódás elleni küzdelem, a mennyiségi mutatók szintentartása liberalizmushoz is vezetett. A tanulók egy része elégséges bizonyítvánnyal, de hiányos tudással fejezte be az általános i 14
