1983. június 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
51
T~ i f - 15 I (és nem adminisztratív) gátja lehet a színházon kivULi, a jelenlegi irányitási eszközökkel kevésbé befolyásolható kisszövetkezetek nemkívánatos sokasodásának. A vállalkozói szabadság a jegyárak tekintetében természetesen nem lehet korlátlan, a jegyáremelésnek ésszerűségi és művelődéspolitikai korlátai egyaránt vannak, melyet a jövőben is érvényesíteni kívánunk. Amennyiben az önálló gazdálkodás jogát minden szinház megkapja, jelenlegi finanszírozási gyakorlatunkban a bázis szemléletű, ráépitéses állami támogatási rendszer nem folytatható. Szükség lesz a támogatás felülvizsgálatára és újrafelosztására, melyet körültekintő módon, a Szinházi Dolgozók Szakszervezetének bevonásával kívánunk elvégezni. Ez természetesen nem jelentheti a színházakra összességében fordított tanácsi támogatás csökkentését. Az újrafelosztás lényege - természetesen számításokkal alátámasztva - a támogatás két részre bontása. A támogatás egy része fix összeg, melyet részben a hányadkulcsoknak megfelelően kiszámított, részben pedig az épületek állapota alapján meghatározott karbantartási előirányzat képezné, ugyanígy j biztosítani . kellene az energia költségemelkedésre a Főváros i Tanacs részéről biztosított előirányzatot, valamint a helyiségbéreket azzal az előirányzati összeggel, mellyel először volt tervezhető a költségvetésben. Az állami támogatás másik része már teljesítéshez kötött: kötni kell a müsorpoli- tikához és a fizető nézőszámhoz. Például szocialista országok Íróinak vagy i mai magyar irók müveinek bemutatását nagyobb állami támogatással kell dotálni, mig az esetleges kommersz darabok műsorra tűzésénél a költségek nagy részét a közönségre kell hárítani. Az állami támogatás ezen részét a szinházak a távlati műsorterv ismeretében, az i elszámolás alapján, a tényleges székhelyi fizetőnéző után kapnák. Le kell azonban szögezni, hogy egy ilyen megreformált támogatási rendszer igazságosabbá teheti ugyan az elosztást, de nem oldja meg a működési költségeken túli, beszerzési, karbantartási, felújítási fedezethiányokat, melyek biztosítása a tanácsi gazdálkodás forrásainak ingadozásától függ. A pályázati alapon, határozott időre történő szinházvezetői kinevezés, a szabadabb, vállalkozói jellegű gazdálkodás lehetősége együttesen mégis lehetőséget adhat a szinházi intézményrendszerben ma is benne rejlő, de a mai feltételek között még felhasználatlan, potenciális képességeknek a jobb szinházi működés szolgálatába állítására.
