1983. június 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
45
l \- 9 nagyobb tömegeket mozgósító korszakában fogalmazódott meg - módosítottunk, támogattuk a Radnóti Szinpad vezetésének törekvését a szinház- szeriibb működésre, amikor a nézők igénye ezt kívánta. (Az l.sz. melléklet látogatottsági mutatója a Radnóti Színpadon L978-80 között az érdekló'dés csökkenését és az átállás szükségességét, az l9SO-8l-es emelkedő nézőszám az átállás eredmáiy ess égét mutatja.) A tágabban vett közönségigény, azaz a társadalmi igény következetes érvényesítése késztetett a Budapesti Gyermekszinház 1977-es igazgatóváltására. A korábbi, művészileg sem eléggé megalapozott ifjúsági orientáció után Nyilassy Judit igazgatásával visszatérhettünk a gyermekkorú közönség szinházi ellátásának alapfeladatához. Szembeállították a viták az un. dráma-centrikus színházat a teátrális színházzal. Véleményünk szerint dráma, különösen honi dráma nélkül nincs szinház. Ennek a véleményünknek drámapályázatok támogatásával (lásd 4.sz. melléklet) kívántunk a gyakorlatban érvényt szerezni és rendszeres minőségi jutalmakkal ismertük el a drámák előadásának kiemelkedő művészi értékeit (lásd: 5.sz. melléklet). A "papirszinház"-vita egyébként is dezorientált: nem tett említést a valóban fiókban maradt drámák (korábban már jelzett) problémáiról. Viták folytak a rendező vagy a színész elsődleges szerepéről a színházban. E kérdésben utóbbi szinházvezetői kinevezéseink állásfoglalásnak tekinthetők : irányitő pozícióba egyaránt helyeztünk rendezőt (Horvai István igazgatói kinevezése a Vígszínházba, Orosz György főrendezői kinevezése a Budapesti Gyermek- szinházba) és színészt (Bodrogi Gyula igazgatói kinevezése a Vidám Színpadra, ■ Iglódi István főrendezői kinevezése a József Attila Színházba), a mindenkori helyzet kívánalmaihoz alkalmazkodva. A sajtó véleményét természetesen figyelembe vettük, képviselőivel szoros kapcsolatra törekedtünk (mint aztfelügyeleti vizsgálati módszereinknél jelezni fogjuk), de nem egyes kritikák - olykor szubjektív megállapításai - determinálták munkánkat. Amikor tendenciaértékü sajtómegállapitások sora erősítette saját tapasztalatainkat egyes szinházak művészi stagnálásáról, hanyatlásáról (Vidám Szinpad, József Attila Szinház); vezetőcseréket kezdeményeztünk. kJ ^1 i1 ! 1 —- - - ------------------------------
