1983. június 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

280

r

í \ ^ "* '■

............ j I

I L | _ - 9 nagyobb tömegeket mozgósító korszakában fogalmazódott meg - módosítottunk, támogattuk a Radnóti Szinpad vezetésének törekvését a szinház- szeriibb működésre, amikor a nézők igénye ezt kívánta. (Az l.sz. melléklet látogatottsági mutatója a Radnóti Színpadon 1978-80 között az érdeklődés csökkenését és az átállás szükségességét, az 1980-8l-es emelkedő nézőszám az átállás eredményességét mutatja.)

A tágabban vett közönségigény, azaz a társadalmi igény következetes érvényesítése késztetett a Budapesti Gyermekszinház 1977-es igazgatóváltására.

A korábbi, művészileg sem eléggé megalapozott ifjúsági orientáció után Nyilassy Judit igazgatásával visszatérhettünk a gyermekkorú közönség szinházi ellátásának alapfeladatához.

Szembeállították a viták az un. dráma-centrikus színházat a teátrális színházzal. Véleményünk szerint dráma, különösen honi dráma nélkül nincs szinház. Ennek a véleményünknek drámapályázatok támogatásával (lásd 4.sz. melléklet) kívántunk a gyakorlatban érvényt szerezni és rendszeres minőségi jutalmakkal ismertük el a drámák előadásának kiemelkedő művészi értékeit (lásd:

5.sz. melléklet). A "papirszinház',-vita egyébként is dezorientált: nem tett említést a valóban fiókban maradt drámák (korábban már jelzett) problémáiról.

Viták folytak a rendező vagy a színész elsődleges szerepéről a színházban.

E kérdésben utóbbi szinházvezetői kinevezéseink állásfoglalásnak tekinthetők : irányitó pozícióba egyaránt helyeztünk rendezőt (Horvai István igazgatói kinevezése a Vígszínházba, Orosz György főrendezői kinevezése a Budapesti Gyermek- szinházba) és színészt (Bodrogi Gyula igazgatói kinevezése a Vidám Színpadra,

* Iglódi István főrendezői kinevezése a József Attila Színházba), h mindenkori

helyzet kívánalmaihoz alkalmazkodva.

A sajtó véleményét természetesen figyelembe vettük, képviselőivel szoros kapcsolatra törekedtünk (mint aztfelügyeleti vizsgálati módszereinknél je- lezni fogjuk), de nem egyes kritikák - olykor szubjektív megállapításai - determinálták munkánkat. Amikor tendenciaértékü sajtőmegállapitások sora erő- sitette saját tapasztalatainkat egyes szinházak művészi stagnálásáról, hányát- lásáről (Vidám Szinpad, József Attila Szinház); vezetőcseréket kezdeményeztünk.