1983. május 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
129
I I r 10 A laksürüsóg önkényes növelésének határt szab az a nyilvánvaló körülmény, hogy egy adott terület kapacitását bizonyos mennyiségű lakáshoz tartozó, de csak a térszínen kielégíthető funkciók kitöltik. Ez az érték - ha például az alsó szinten nem épül lakás, mintegy 96 lakás/ha-t jelent, ós ez a sűrűség zömmel föld- szint+3 emeletes épületekkel elérhető /a dokumentációban bemutatott beépítési javaslat is eléri/, akkor nyilvánvaló, hogy a csaknem kizárólagosan F+3 emeletes épületekből, az energiatakarékosság érdekében zártsorú, sőt keretes jelleggel kialakított beépítés lehet a leggazdaságosabb. Ugyanakkor a 3 emeletes, magastetős házak utcaképe a magyar középvárosi karakterrel rokon, nem haladja meg a fa léptékét és az egymással szomszédos szekciók kis változtatásával elérhető az utcakép kívánatos gazdagítása is. Számottevő megtakarítás várható attól az elrendezéstől, amelynek lényege, hogy csak az utcákat kell feltölteni a mértékadó árvizszintre, viszont a tömbbelsők maradhatnak az eredeti, mintegy másfél m-rel alacsonyabb szinten. A keretes beépítés övezte tömbbelső középső része a legkisebbek játszóhelye lehet, hiszen csendes, szólvédett és a lakásokból erre jó rálátás nyílik. A tömbbelső peremén pedig zöldbetonnal burkolt felületről a lakóházak alsó szintjén lévő garázsok és közösségi helyiségek, klu- ' bök, barkócs-szobák közelíthetők meg. Az utca felől a mintegy másfél m magasan lévő földszinti lakásokat minimum 3 m széles élőkért választja el a gyalog j árótól. A lópcsőházak gazdaságos kihasználása érdekében nagyobbrészt 3 fogatú, kisebb részben 2 fogatú szekciók ópitése javasolható. A harmadik emelet feletti tetőteret a távlatban többféleképpen is lehet hasznosítani: önálló kisebb lakásokkal, vagy többgenerációs együttélést lehetővé tevő lakrészekkel /pl. a fiatalok részére/, vagy a harmadik I I mi I I T ' _ —- T—» I
