1983. március 2. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

7

I— ' j

i 3

d./ A felujitási költségek a VI. ötéves tervre jóváhagyott átlagos norma /237«ooo.-Ft./lakás/, és a tapasztalati szám /15o-18o.000.-Ft/lakás/ fajlagos költséggel számolva, évente 580-830 mill.Ft-ot tesznek ki.

• Számításaink szerint a 19*800 db 1-12 lakásos épületből - még az indokoltan fenntartott fővárosi korlátozó rendelkezések után is - mintegy 16.000 épület adható el, 65»ooo lakással, amely 1981. évi árszínvonalon számítva 3oo mill„Ft.bevétel és 85o-l.loo millió Ft. kiadást jelent. E szerint ennél az épületállománynál az állami dotáció 66 % /a teljes állami lakásállományra vonatkozóan országos adat a 4.sz-mellékletben/ lenne.

Az állami terheket csökkentő költségkihatást figyelembe véve, tehát indokolt ennek az épületállománynak az eladása. Az eladást indokolja az is, hogy a szétszórtan elhelyezkedő, gazdaságtalanul kezelhető épületállomány értékesítése a megmaradó épület és lakásállomány hatékonyabb, tervszerűbb kezelését, fenntartását tenné lehetővé.

Nem közömbös az sem, ha ezek a kis épületek személyi tulajdonba, illetve a társasházi tulajdonközösség gondozásába kerülnek; a kezelés, fenntartás gondja jobban megoldódik, mert a volt bérlők érdekeltté válnak a lakóházak megóvásában, a kisebb javításokat maguk is képesek elvégezni. Saját ügyintézésben a bonyolítás rugalmasabb. A tapasztalatok szerint a tulajdonosok fokozottan ügyelnek lakóhelyük rendjére, tisztaságára.

A lakosság szemszögéből vizsgálva, a kis épületek eladásának kérdését, az ingatlankezelő vállalatokhoz és a Főigazgatósághoz beérkező kérelmekből tapasztalható, hogy megnőtt az érdeklődés a lakásvásárlás iránt. Általában megnőtt a lakosság igénye a személyi lakástulajdon iránt, egyrészt, mert a tanácsi bérlakásokban - a lakásbérletre vonatkozó jogszabályi rendelkezések módositása folytán - arányosabbá váltak az állam és

L J