1982. szeptember 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

58

A kórházi betegek alapbetegségük, valamint az alkalma- I

zott vizsgáló és gyógyitó eljárások, továbbá a kórházi I

környezet sajátosságai következtében számos fertőzésnek I

vannak kitéve. Ezek lehetőség szerinti megakadályozása I

a célja a kórházhigienónek, amely a közegészségügynek I

az a területe, ahol a higienikusok csak az irányelveket I

szabhatják meg, a végrehajtás a gyógyitó-megelőző ellátás egészén, ezen belül is jelentős mértékben az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók tevékenységén múlik. ' ]

A fővárosi kórházhigiénós helyzetet általánosságban jellemezni nem lehet, olyan sok változóból tevődik ösz- sze, még egy intézményen belül is. Fontos jelentősége van például a sterilizálásnak.

A főváros kórházaiban 1970-ben 9, 1981-ben pedig 22 központi sterilizáló működött, ami jelentős fejlődés.

□avult ugyanezen időszakban a kórházakban a steril anyagokkal való ellátás minősége, az 1971. óvi 19,8 %-os kifogásoltsági arány 1981-re 4,1 %-ra csökkent.

I Hasonló javulás tapasztalható a kórházak fertőtlenitóI si tevékenységénél is. Nőtt az egyszerhasználatos eszI közök felhasználási aránya az egészségügyi intézményekI ben, bár - elsősorban anyagi okokból - nem kellő mórI tókben. Igen jelentősen emelkedett az utóbbi 10 évben

B a kórházak tisztitószer-felhasználása .

I Az eredmények mellett ma is kifogásolható a kórházak

B tisztasága, az aszeptikus ápolás hiányai, a nagyfokú

B zsúfoltság és helyenként a kórházi környezet elhanyaI goltsága. Ezek egy részét objektiv, más részét szubI jektiv tényezők befolyásolják, az utóbbiakon anyagi

Kórházi fertőzések fl