1982. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
469
r n Az elmúlt 30 év lakótelep-építését áttekintve megállapítható, hogy szükségszerű utat jártunk be, mellyel szemben más /íternativa reálisan nem vetődhetett fel. A lakásépités mennyiségének növelése sürgető társadalmi Igény volt. A lakásigények kielégítése, a lakáshoz juttatás, politikai kérdéssé vált. A műszaki és gazdasági feltételek, ezen bellii az építőipar eszközállománya, termelési szerkezete meghatározó adottságként érvényesültek. A lakótelepépités, a "lakótelepi" forma a lakásprobléma legalkalmasabb megoldásának mutatkozott. II. A lakótelepekkel szembeni kritika összefoglalása és minősítése A lakótelepek kritikája a 70-es évek első felében kezdte közvéleményünket foglalkoztatni. Ez a jelenség közéletünk egészére jellemző, építő szándékú kritikai szellem széleskörű kibontakozásának kereteiben nyilvánult meg, de lényegében két objektív tényezőre is visszavezethető: Ebben a korszakban a lakótelepek egy re hangsúlyosabb megjelenésükkel, fokozódó mértékben meghatározó szerephez jutottak a város egészének fejlődésében és a város arculatát, esztétikai megjelenését is alnkllották. Ebben a korszakban épültek az első 10-15 'ezer lakásos, igazán nagy lakó- * telepek, melyek integrálták éa aücorábbinál élesebben Juttatták kifejezésre r problémákat. Az 1970-es évek második felében - ihég napjainkban is - a lakótelepi kritikák szó- lesedtek és szélesednek, egyre több felemet ölfelnek fel ős gyakorta nemcsak a tényleges, elkerülhető hibák ellen irányulnak. A lakótelepeken élő emberek százezreinek véleménye viszont arra utal, hogy egyes problémák távolról sem vetődnek fel olyan élesen, vagy társadalmi méretekben, mint ahogy az a "külső" bírálók részéről elhangzik, ugyanakkor a lakók olyan őszre Vétőinknek is hangot adnak, amelyet | msm 1
