1982. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
467
r :rr~ ■ s &É-6fortfokozata és felszereltsége növekedett, ami összességében a használati érték pozitív változásához vezetett. + + +- Az 1970-es években dinamikusan növekedett ia lakótelep-épités, melynek során közel kétszer annyi lakás épült, mind az előző két évtizedben együtt. Ez a gyors növekedés szükségszerűen befolyásolta a lakástelepitést, melynek eredményeképpen a lakótolopi lakások közül- a központi fekvésit városrészekben 4 %- a bolső városrészeket övező térségekben 40 %- a peremkorllletokben 56 % épült. A lakótelepek nagysága az előző évtizedekhez képest tovább nőtt. Az állami lakásépítés keretében létesült lakótelepeken általában 3000-5000 lakás helyezkedett el, A legnagyobb lakótelepük lnkásszáma 10-15 ezer között volt, ami egy vidéki középváros nagyságrendjét közelitotto meg. A nagy lakétolopokon belül • j| a lulcéépllletek 5-6 év alatt folőpültek, ami lükrözto a klvilolozŐ építőipar technológiai fejlesztése területén végbement vál(ozásokat. A telepszerű mngán-lu- kásépltés ebben a korszakban bontakozott ki, összesen 24,000 lulcrte épült ebben a formában. Egy-egy magánerős lakótelepen általában 200-500 lakás épült, Így oz nz építési forma mogtartotta korábbi, Icaraktorét azáltal, hogy kié egységekben, a város területén szétszórtan valósult tnog. A 70-es évek lakétólepolnek beépítési, építészeti kérdéseit gyakorta a nagypaneles épitési mód elterjedéséhez kapcsolják. A házgyári teolmológla keretében alakult ki a lakótelepeink karakterét lényegesen meghatározó 10 emeletes sávház. A korábbi háromszekoiós épületekkel, szemben a széltolók összekapcsolása egyre nagyobb épülőtöket eredményezett. Lnkótolopolnkon sokszolcolós épületek Jolontek inog, solcszáz lakással. Növekedett az un. "szomszédsági egységek" '
