1982. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

464

1—I------- I ^^i^———■

I

*

^ 1 M 11- Az 1950-es években, felhasználva a város központjához csatlakozó beépítetlen területeket, a lakótelepek telepítésénél Igyekeztek a legkisebb költséggel megvalósítható épitési lehetőségeket teremteni.1 Ennek eredményeképpen a lakótelepi lakások közül- a belső városrészekben és az ahhoz csatlakozó

budai dombvidék! területeken 8 %- a belső városrészeké* övező térségekben 67 %- a peremkerületekben 25 %

épült fel.

Egy-egy lakótelep általában 300-800 lakást tartalmazott és igy viszonylag kis egységet alkotott. Részben ennek, valamint a telepítési területek kiválasztásának köszönhetően, a lakótelepek többsége jól Illeszkedett a történelmileg kialakult környező városrészek jellegéhez és azok szerves kiegészítését, továbbfejel • ]oszté8ét jelentette.

Jellegzetes beépítési típus volt a keretes megoldás. A lakótelepek városias mó- dQn /utcákat, tereket, udvarokat alkotva/ bizonyos reprezentatív igényt Is kép> fi,#’ fi'

1 viseltek. Az épületek magassága nem haladta meg a 3-4 szintet, igy n külső

terek és a belső udvarok kedvező léptékkel ós építészeti karakterrel rendelkeztek. Az épületek között kialakuló zöld-területek egy-egy kisebb lakossági csoporthoz hozzárendolhotő differenciált funkciókat nyerlek. E lakótelepek szerlce, zete áttekinthető, egyszerű, többnyire egy-egy főútvonalra felfűzve, viszonylag

önálló zárt egységekben.

A beépítési megoldásoknál a városépítészeti, kialakítás jelentős szempontként érvényesült és ehhez rendelődtek hozzá a lakótelepek épületei. A kisebb, né- hányszáz lakásos együttesekben közintézmények nem létesültek, a nagyobb lakótelepeken viszont felhasználták az épületek földszintjét is. Ennek a korszaknak a végén jolentkozik olyan törekvés, hogy a közintézmények külön épületbe lcerüljenok. Ezzel párhuzamosan a lakásépítésnél kibontakozott a Upustervezés,