1982. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
64
) —-p- 10 f III. Következtetések, főbb feladatok A fővárosban a munkaerőforrást meghatározó tényezők ismertek, lényegesen kedvezőbb változásra a közeli években sem lehet számítani. A munkaerő-kereslet és -kínálat globális egyensúlyának javulása csak kismértékben várható, emellett a strukturális feszültségek növekednek. Egyes "hiányszakmákban" továbbra sem bővül a munkaerő- kínálat. A demográfiai adottságok mellett számolni kell azzal a folyamattal, hogy a • távolsági és napi ingázók száma - a helybeli munkaalkalmak növekedése miatt - tovább csökken. A munkaerőgazdálkodás alapvető céljai a következő években sem változnak. Legfontosabb feladat a teljes és a hatékony foglalkoztatás. A fővárosi lakosság foglalkoztatása a következő időszakban sem jelenthet gondot. Ez azonban nem zárja ki,hogy egyes dolgozók - főként nem fizikai, ill. speciális végzettséggel rendelkezők - esetében az igény és a rendelkezésre álló elhelyezkedési lehetőség nem esik egybe (pl: a kereset alacsonyabb, mint az előző munkahelyen volt, vagy mint amennyit a dolgozó kapni szeretne). A munkaerő hatékony foglalkoztatását a vállalatoknak kell megoldaniok. Emellett 0 azonban egyet kell érteni azokkal a vállalati véleményekkel is,( amelyeket széleskö- f i rü vizsgálatok támasztanak alá) hogy a szabályozó rendszer a gazdaság minden területén - az ágazati, alágazati sajáto sságok figyelembevétele mellett - egyenlő feltételeket, esélyeket teremtsen a különböző szervezetek számára. A szabályozók további korrekciójával alapvetően azt a célt kell elérni, hogy a bérek emelésére csak a teljesítmények legalább hasonló ütemü növekedése esetén kerülhessen sor. A keresetszabályozás a közgazdasági szabályozás egyik eleme, funkcióját annak függvényeként fejti ki. Nem oldhat meg olyan feladatokat, amelyeket a szabályozási rendszer egészének, illetve ennek keretei között a gazdasági vezetésnek kell végrehajtania. A vállalatoknál, intézményeknél a munkaerőhiány és munkaerőfelesleg egyidejűleg áll fenn, egyes munkakörökben a munkaterhelés megfelelő, másutt a dolgozókkal szemben felállított követelmények elmaradnak a lehetséges mértéktől. Az ipari ü-, zemek egy részénél fennálló tényleges munkaerőhiányra utal viszont az a tény, hogy a fővárosi termelési eredmények elmaradnak az országos átlagtól. A feszültségeket csak a kereslet további, a munkaerőkinálattal összehangolt csökkenése oldhatja fel. Kiemelten vonatkozik ez a fizikai állományra, mivel itt a legnehezebb az utánpótlás/az esetleges bővítés.
